Helén kiskamaszként járt először az országban, és már akkor ámulatba ejtette a helyiek életszeretete, temperamentuma, és eltervezte, felnőttként ő is a dolce vita szellemében fog élni, persze csakis olasz földön. És minden álom úgy teljesüljön, mint Heléné, aki lassan 12 éve él Olaszországban, jelenleg Torinóban, Giavenóban lakik férjével és kislányukkal. Feleség, anya, írónő, blogger – egy hamisíthatatlan olasz mamma.
A koronavírus első hullámában sokáig szigorú lezárások közt éltetek. Mi van most nálatok, hogy vagytok?
Az első hullám után mindenki megnyugodott, akkor még nem sejtettük, hogy lesz több is. Minden étterem, szórakozóhely kinyitott, minden úgy zajlott, mint régen. Talán ezért is volt annyira nehéz újra visszahúzódni a csigaházakba. Tavaly ősszel-télen azért jöttek-mentek az emberek, de mindent csak elvitelre lehetett kapni, ami az olaszoknál nagyon furcsa. Képzeld el a fiatalokat papírpohárból aperol spiritz-ezni.
Azokat a fiatalokat, akik imádnak bárokba járni, megadni a módját az italozásnak, étkezésnek.
Nem csak a fiatalság, az egész olasz társadalom, életkortól függetlenül megadja a módját, ha lehet. De ezen az elviteles időszakon szerencsére túl vagyunk. Itt a lakosság 86%-a be van oltva, bejárunk dolgozni, a gyerekek pedig iskolába, egyelőre nincsenek lezárások. Azért itt is nő a fertőzöttek száma, de nem kongatnak még vészharangokat. Úgy néz ki, hogy a negyedik hullámot viszonylag jól megúsztuk, de azt hozzá kell, tenni, hogy itt elég nagy szigor van: például soha nem vettük le a maszkot zárt térben, és a munkahelyek, illetve a zárt téri programok is kizárólag védettségi igazolással látogathatóak. Olaszországot az első hullám annyira arcul csapta, hogy emiatt másképp viszonyulnak a vírushoz az emberek, sokkal óvatosabbak. Annak mondjuk, nagyon örülök, hogy mi még nyaralni is eljutottunk Szicíliába, sőt Magyarországra is.
Az első könyved, a Hogyan lettem olasz mamma? júliusban jelent meg. Úgy látom a Facebook-hozzászólásokból, hogy nagy örömmel fogadták az emberek. Hogyan csapódott le ez benned?
Hihetetlen érzés, hogy ilyen nagy szeretettel fogadták az emberek, és az eladási adatok is azt mutatják, hogy nagy sikere van. Olyan visszajelzések érkeztek, amelyektől többször kicsordult a könnyem is.
Volt egy hölgy, aki azt mondta, a stroke-ja után ez az első könyv, amit el tudott olvasni.
Olyan levelet is kaptam több embertől, hogy bár nem szokott olvasni, ennek minden szavát falta. Nekem ez a legfantasztikusabb! Amikor szeptember elején hazamentem a 92. Ünnepi Könyhétre, ott is sokan megköszönték, hogy megírtam a könyvet.
És akkor eltelt fél év, és hamarosan kapható az új kötet, a Hol vagytok, olasz amorózók? – 9 történet a szerelemről.
Ezt azért ne úgy képzeld el, hogy közel fél év alatt írtam meg, már év elején el kezdtem dolgozni rajta. Nem hajtottam magam, hagytam időt megpihenni, átgondolni a történeteket.
Miről szól a regény?
Az olasz pasikról, mert úgy tűnik, ez a téma sokakat érdekel.
Ebben egyetértünk.
Ugye? Alig van olyan magyar nő, akinek a múltjában ne lenne egy ilyen férfi. Ezzel a témával még az is tud azonosulni, akinél nem konkretizálódott a dolog, csupán álmodozott róla.
Az olasz szeretőkről él egy túlromantizált kép a fejekben, és ennek az apropóján íródott meg a könyvben található kilenc történet.
Mindegyik vegyes párosokról szól, mindnyájuknál olasz a férfi, nagy részében pedig magyar a nő. A gyűjtés során arra voltam kíváncsi, hogyan alakult ezeknek a pároknak a sorsa a huszadik század közepétől napjainkig. Tehát helyben és időben változnak a történetek, de az olasz férfi adott bennük. Kiderül, hogy olyanok-e, mint ahogy mi elképzeljük őket. Valóban vörös rózsával, Vespa robogón érkeznek a randevúra? Valóban annyira macsók, mint ahogy a világ minden részén tartják róluk?
Olyanok?
Ahhoz el kell olvasni a könyvet. (Nevet.)
Hol találtál rá ezekre a párokra?
Nem kellett sokat keresgélnem, az ismerőseim történeteit dolgoztam fel, nyilván ügyelve mindenki inkognitójára. Rengeteg magyar nő költözik olasz földre.
Szerelmet keresve?
Az is benne van, igen. Hadd osszak meg veled egy érdekes adatot: az Olaszországban élő magyarok száma körülbelül 8000 főre tehető, ebből 6000 nő, és egyre több olyan üzenetet kapok nőktől, hogy hamarosan kiköltöznek a szerelmükhöz.
Amúgy a vegyespárosok története egészen a hatvanas-hetvenes évekig nyúlik vissza, amikor az akkori Budapesten járó olasz macsók sorra „importálták” tőlünk a feleségeket.
A nyugati férfiak ugyanis megtestesítették mindazt, amiről a magyar nők álmodoztak: külföldi élet, jólét, napfény, csillogás. Erről egyébként készült egy szuper dokumentumfilm, Nászutak címmel.
Te is igazi olasz mamma lettél az elmúlt években, és úgy tűnik, imádod is.
Jól látod, nagyon szeretek itt élni és így élni. Olaszország nekem nem az a hely, ahol élek, hanem a hazám is.
Jó hallgatni, ahogyan beszélsz Olaszországról, és nyilván perfekt vagy olaszból is. Ezen a nyelven is olvasol?
Rendszeresen, de csak olasz szerzőket. Nem szoktam például más nemzetiségű szerző olasz fordítású könyvét elolvasni, akkor inkább magyarul veszem meg.
Ki a kedvenc olasz íród?
Elena Ferrantét imádom, nagy kedvencem tőle a Briliáns barátnőm című regény. A legutóbbi nagy könyvélményem nem olasz szerzőhöz köthető, hanem egy amerikai íróhoz: az Ahol a folyami rákok énekelnek Delia Owens-től nagy hatást gyakorolt rám. A körülbelül négyszáz oldalt két nap alatt bedaráltam úgy, hogy szinte nem is aludtam – fantasztikus élmény volt!
És a magyarok közül ki az abszolút favorit?
Inkább kortárs írókat szeretek olvasni, nagyon kedvelem a Péterfy-szerzőpárost: Péterfy Gergelyt és Péterfy-Novák Évát, akik félig egyébként Umbriában (nagyrészt itt játszódik Szerb Antal Utas és a holdvilág című regénye – a szerk.) élnek. Most éppen egy Budai Lotti könyvet olvasok, az éjjeliszekrényemen vár rám éppen.
Valld be, hogy te is az az ember vagy, aki karácsonyra is könyvet kér!
Mindig, minden alkalomra könyvet kérek. Legutóbb, amikor november elején nálunk járt anyukám látogatóban, 12 darab könyvvel érkezett. Könyvmániás vagyok.
Hamarosan közelednek az ünnepek, elmesélnéd, milyen egy igazi olasz karácsony?
Hangos. (Nagyon nevet.) A férjem szűk családja 20-25 főből áll, többségében velük töltjük az ünnepeket.
Már december elején elkezdi a család tervezni a menüt, az sem egy csendes összejövetel.
Mindenki megpróbálja érvényesíteni az akaratát úgy, hogy igazából minden évben ugyanaz kerül az asztalra: tengeri finomságok jóféle borokkal, pezsgőkkel.
Miben más még a magyar és az olasz karácsony a decibelen kívül?
Itt nincs szenteste, a karácsony 25-én reggel kezdődik, akkor kapják meg a gyerekek az ajándékokat a Mikulástól. Majd délután 13 órakor összeül a család, és onnantól éjszakába nyúlóan együtt vagyunk, eszünk, iszunk. Szeretem, hogy itt már december 8-tól áll a karácsonyfa, egészen vízkeresztig. Mondjuk ebből fakadóan mindenkinek műfenyője van. Aztán január 6-án a gyerekekhez eljön a Befana nevű boszorkány, aki éjszaka a cipőjükbe teszi az édességet, ajándékot, és azzal a lendülettel el is viszi az ünnepeket.
Gondolom, imádják a gyerekek.
Olaszországban kimondottan jó gyereknek lenni, a családok mindenhova viszik őket magukkal. Este tízkor szaladgálnak az étteremben az asztalok között, a kisebbek a babakocsiban alszanak. Nem közhely, hogy imádják a gyerekeket, a családot. A karácsonyi időszak meg különösen pörgős.
Akkor most elég sűrű időszak következik. Hogy jut időd mindemellett a blogodra?
Az nekem szerelem, de azért nem olyan egyszerű időt szánni rá. Rendszerint reggel fél hatkor felkelek, készítek egy forró kávét, és amíg a család többi tagja alszik, addig blogolok. Akkor vagyok a legtermékenyebb, szeretem azokat a hajnalokat, akkor csak én vagyok és a betűk.
Kiemelt kép: Gyovai Helén