7 nap
7 nap: Novodomszky Éva
1982 áprilisa. A Petőfi utcai banda Ekkor költöztünk Szarvason a Petőfi utcába, és rögtön barátságot kötöttem az ott lakó gyerekekkel, például a szomszéd Vicával. Engem nagyon erős kötelék fűz Szarvashoz: a várost is szeretem, anyukám is ott él, és a barátnőimhez is szívesen térek vissza. Mindenen együtt mentünk keresztül. Nem voltunk angyali jó gyerekek, inkább […]
7 nap: Nagy Ervin
1989. október 23. Rendszerváltás Az iskolában élő egyenesben hallgattuk, amikor bemondták a rádióban, hogy Magyarország attól a naptól kezdve köztársaság. Éreztem, hogy ez fontos pillanat, ezért feljegyeztem a szöveggyűjteményem utolsó oldalára. Újvári Csilla néni irodalomóráján ültünk épp. Ő volt az egyébként, aki elvitt a színjátszó körbe, miután egyszer egy szemetesvödörre pattanva tettem még forradalmibbá a […]
7 nap: Hadas Krisztina
1971. március 26. Megszülettem! Mindenki nagyon várta a születésemet. Boldog gyerekkorom volt, az egész család engem ajnározott. Anyai ágon több mint száz éve a fiam, Zsiga az első fiú, a nagymamám, az anyukám és én is mind egyke lányok vagyunk, ráadásul az is közös bennünk, hogy mind saját karriert építettünk. 1981. szeptember 1. ELTE Radnóti […]
7 nap: Orvos-Tóth Noémi
1974. március 8. A legfontosabb szövetséges Megszületett az öcsém, Krisztián. Akkor még bárkinek nagyon szívesen odaajándékoztam volna. Kiskorunkban nem voltak közös kis csínytevéseink, és nagy testvéri összefogásaink sem a szülői szabályokkal szemben. Kapcsolatunk késő kamaszkorunkban kezdett átalakulni, a nagy áttörést az hozta el, hogy az öcsém kórházba került, és meglegyintett annak a szele, hogy elveszíthetem. […]
7 nap: Sztarenki Dóra
2000. november 17. Elváltak a szüleim Kilencévesen hirtelen összedőlt a világ. Elváltak a szüleim. Én azonban a lelkem mélyén még sokáig reménykedtem benne, hogy egyszer újra együtt lesz a család. Akkor vált csak visszavonhatatlan valósággá, amikor megtudtam, hogy édesanyám újra várandós. De már az új, olasz párjától. 2001. szeptember 10. Rómába költöztünk A húgom egy […]
7 nap: Götz Anna
1981 júniusa, egy szép nyári nap. Színművészeti Főiskola A legnagyobb álmom vált valóra, amikor fölvettek. Az egész addigi életemben arra készültem, hogy színész lehessek. Édesapám több mint ötven évig a Madách Színház díszlettervezője volt. Gyerekkoromtól szemtanúja lehettem a színház fénykorának. Előfordult, hogy Domján Edit ölében ülve nézhettem végig egy előadást a rendezői páholyból. Ezekben az […]
7 nap: Kovács Kati
1965. nyár eleje. Mi mindent tudtam, és mindent nem Vettem magamnak a bátorságot, és elindultam szülővárosomban, Egerben a Ki Mit Tud?-on. Előtte orvosi asszisztensként egyszer már beadtam egy injekciót az egyik betegnek, utána szerencsére csak én lettem rosszul, és nem a páciens, ezzel bizonyítottam önmagam előtt, hogy halált megvető bátorságra vagyok képes, és ez merszet […]
7 nap: Jakupcsek Gabriella
1971. november 30. Tudtam, hogy baj van Kilencéves voltam, amikor anyukám bejött az iskolába, súgott valamit a tanár néninek, majd elvitt. Így tudtam meg, hogy édesapám meghalt negyvenévesen. Számítottunk rá, mert már régóta beteg volt, mégis belém égett az a furcsa értetlenség és félelem, hogy még nem mondtak semmit, de már tudtam, hogy baj van. […]
7 nap: Gundel Takács Gábor
1964. augusztus 27. Egy nap, ami más, mint a többi Gyerekkoromban azért is szerettem a születésnapomat, mert ugyan pár nappal később elkezdődött a tanítás, még volt mit várnom a nyár végén. A születési dátumomban szereplő számok, a 27-es és a 64-es később sokszor visszaköszöntek az életemben, és mindig jó óment jelentettek. Gergő fiam is 27-én […]