7 nap
7 nap: Hernádi Judit
1972. 03. 24. Igazolatlan órák Kirúgtak az ország összes középiskolájából. Előző napra gyűlt össze a kritikus harminchatodik igazolatlan órám, de mivel éppen a hiányzásom miatt nem tudtak fegyelmi eljárást foganatosítani velem szemben, meg kellett várni a következő napot, amikor éppen betévedtem az iskolába, és akkor gyorsan fülön csíptek. Az akkori rendelet szerint menten ki kellett […]
7 nap: Baranyi László
Elvárás túlteljesítve Hét hónapra születtem meg annak idején. Nagy volt a riadalom, általános volt a vélemény, hogy nem vagyok életképes, legfeljebb óráim lehetnek hátra e földi világból. Előre elsirattak. Ennek éppen ma van kilencvenöt esztendeje. Szóval az első jóslat velem kapcsolatban nem vált be, és sikerült némiképpen túlteljesítenem az akkori várakozást. Sőt, ha már ennyi […]
7 nap: Mautner Zsófia
1980. február 15. Az első fánk Hatéves lehettem, a szüleim házon kívül, amiből én azonnal levontam a következtetést: sütök valamit. Emlékeztem, hogyan készíti a nagymamám, és begyúrtam a tésztát. Utána kértem csak telefonos segítséget: Anyu, hogy kell a fánkot kisütni? Forró olajban, vágta rá ő, de nehogy belekezdjek, mert életveszélyes! Beszélhetett nekem, mire hazaértek, már […]
7 nap: Blaskó Péter
1957. december. Nagy riadalom Kilencéves lehettem, amikor Sári néni vezetésével felkészültünk a Gazdag ember, szegény ember című színdarab előadására, és engem felkértek az egyik címszerepre. Annyira rettegtem, hogy végül elvették tőlem a szerepet, és csak annyi feladatom volt, hogy felkonferáljam a függöny előtt a műsort. Amikor kiléptem, és a reflektorok a szemembe világítottak, elmondtam ugyan […]
7 nap: Herczku Ágnes
1985. június 15. Óriási pofon Nagyon izgultam aznap, amikor kilencévesen felvételiztem a balettintézetbe. Sátoraljaújhelyen laktunk, ezért már előző nap felutaztunk a pesti nagybácsihoz édesanyámmal és nagymamámmal. A felvételi négyfordulós volt, én már az elsőn kiestem. Óriási pofont kaptam ezzel. Én bánatomban, anyukámék örömükben sírtak. Ezt is furcsának találtam, csak utólag éreztem, mennyire féltettek. Vézna kislány […]
7 nap: Rácz Jenő
1997. Madártej 18 tányéron Az első étel, aminek önállóan nekikezdtem – aztán utána annyiszor elkészítettem a családnak, hogy szinte már látni sem bírták –, a madártej volt. Egyedül voltam otthon, olyan hétévesen. Hatalmas kuplerájt csináltam a konyhában: felvertem a tojásfehérjehabot, és amikor kifőztem, mindet külön tányérra helyeztem. Elhasználtam 15-18 tányért; anyám jól le is szidott. […]
7 nap: Szabó T. Anna
1986. április 26. A csernobili robbanás Romániában felnővén ez volt az a pillanat, amikor kiderült, mivel jár a hazugság. A nagymamám orvos volt, és az orvosok körbetelefonálták egymást, hogy senki ne fogyasszon a kertből semmilyen termést. Édesanyám gyógyszerészként dolgozott, úgyhogy tudott jódot szerezni. 1986 a konspiráció, a hazugság, a feszültségek és a furcsa előérzetek éve […]
7 nap: Novák Péter
1-2. 2007. szeptember 25. és 2010. november 16. A fiaim Nem tudom, és nem is akarom különválasztani életem két igazán nagy és meghatározó eseményét, a fiaim születését. Ők ketten olyanok, mintha a személyiségem két felével szembesülnék nap, mint nap, persze összehasonlíthatatlanul jobb kivitelben, mint ami bennem felfedezhető. A nagyobbik magának való, elemző, távolságtartó archetípus, míg […]
7 nap: Schneider Zoltán
1990. április 26. Igazoltatás Két évvel érettségi után még visszajártam egy színjátszókörbe. Vidékre készültünk, vállaltam, hogy szerzek egy utánfutós kocsit, azzal majd leviszem a díszleteket. Kiderült, az autót előző éjjel feltörték Balassagyarmaton. Megvártam a szélvédőcserét, s repesztettem utánfutóstul Pestre, ahol este még színjátszókörös előadásunk volt. Leraktam az utánfutót a házunknál, az autóval pedig mentem tovább […]