7 nap
7 nap: Oroszlán Szonja
2010. július 14. Chaplin nyomában Charlie Chaplin élete utolsó húsz évét Svájcban, Vevey-ben töltötte, hatalmas birtokán. A család felajánlotta, hogy alakítsák át a házat múzeummmá, és amikor ott jártam, még tartott a felújítás. Kiírták, ki végzi a munkálatokat. Bekopogtam hozzájuk, meséltem a blogomról, amit akkoriban vezettem, és mondtam, hogy éppen Chaplinről írok, szeretném megnézni a […]
7 nap: Keresztes Ildikó
1970. május 7. A színpad a jövő Az első szertornaversenyem dátuma, ekkor ízleltem meg a siker ízét. Egyedül álltam a szőnyegen, egyedül mutattam be a gyakorlatokat, és mindenki csak rám figyelt. Akkor tapsoltak meg életemben először, és attól kezdve függő voltam. Válogatott tornász lettem, és az igazi motivációt mindig az jelentette, hogy ha nyerek, újra […]
7 nap: Zimányi Zsófia
1955. December vége. Az első pozitív sokk Anyukám és apukám vitt el az Operaházba, A diótörő című balettra. Erre az első pozitív sokkhatásra vezetem vissza, hogy éveken át balerina, de legalább színész akartam lenni. Balettoztam, zongoráztam, szavalóversenyeket nyertem – szigorúan neveltek, természetes volt a szüleimnek, hogy szorgalmas vagyok –, és csak érettségi előtt estem gondolkodóba: […]
7 nap: Mucsi Zoltán
1957. Szeptember 9. Nem sétáltam el szendvicsért A születésem nélkül ma nem lennék. Abból a napból semmire nem emlékszem, de valamitől mégis fontosnak tűnik. Akadt egy kisebb probléma, de semmilyen legendás történet nem maradt fenn arról, hogy felálltam, vagy hogy megszólaltam, hogy mi a helyzet. Pedig érdekesebb és izgalmasabb lett volna, ha megkérdezem, hol a […]
7 nap: Ürge-Vorsatz Diana
1985. november. Fizika szakra jelentkeztem Visszatekintve elég véletlenszerűnek tűnik a pályaválasztásom, de valójában nem volt az. Gyerekkorom óta természetvédelemmel szerettem volna foglalkozni, de édesanyámmal körülnéztünk a szakmák között, és azt láttuk, hogy Magyarországon erre még nincs igény. Ezenkívül az asztrofizika érdekelt, ezt elárultam egy barátnőm édesanyjának a buszmegállóban, és ő azt mondta: „Akkor már fizikus […]
7 nap: Lukács Sándor
1954. június 27. A foci Hétévesen odavoltam a fociért. Akkor zajlott Svájcban a világbajnokság, apukámmal otthon rádión követtük Szepesi György zseniális közvetítéseit. A selejtezőkön simán továbbjutottunk, ekkor azonban a másik legnagyobb esélyes, a legendás brazil csapat következett. A magyarokról, Kocsisról, Hidegkútiról és a többiekről mindent tudtam, de a brazilok titkos favoritok voltak, csupa legendával. Csak […]
7 nap: Harcsa Veronika
1989. május 1. Először álltam színpadon Nagycsoportos ovisként egy-egy alkalommal elhívtak a Lenvirág Néptáncegyüttesbe „kicsinek”. A majálison az alsós lányokkal népi mondókákat és egy babázós játékot mutattunk be, én voltam a baba. A közönség figyelmét megérezve azonban sírva leszaladtam a színpadról. 1998. szeptember 16. Első szaxofonórám a pomázi zeneiskolában Nyolc évnyi zongoratanulás után úgy döntöttem, […]
7 nap: Snétberger Ferenc
1964. december 6. Van zsákomban minden jó Hét éves kisgyerek voltam, amikor odahaza, Salgótarjánban beállított hozzánk két férfi. Én soha addig nem láttam őket, fogalmam sincs, ők hol láthattak engem, de anyukámtól kölcsönkértek, és ő elengedett. Elvittek valami öltözőbe, beöltöztettek Mikulás ruhába, a hátamra tettek egy puttonyt tele csokoládéval meg szaloncukorral, és elvittek sok gyerek […]
7 nap: Endrei Judit
1974. február közepe. Szentpétervári út Nagyon szeretek utazni, és megadatott, hogy sokfelé járhattam a világban. A számos szépséges úti cél közül mégis Szentpétervárt jelölöm meg mint legfontosabbat, ami akkor persze Leningrád volt, amikor szegedi főiskolásként ott jártam. Azért is kedves ez az emlék, mert egy orosz fiúval akkor egymásba szerettünk – egész életen át tartó […]