7 nap
7 nap: Kokas Katalin
1993. 03. 17. Kaposvárról Budapestre Tizenegy évesen vettem részt első zenei versenyemen. Legnagyobb meglepetésemre a három első díjas között én is ott voltam. Halász tanár úr odahívatott magához, hogy tehetségesnek tart, és úgy érzi segíthetne nekem a kibontakozásban, ha Kaposvárról Pestre tudnék költözni, és itt dolgozhatnánk együtt. Szüleim annyira megbíztak bennem, hogy tizenkét éves fejjel […]
7 nap: Esztergályos Cecília
1943. január 26. Bolygók és a sors Az, hogy ezen a napon világra jöttem, tán nem is volt akkora szenzáció a viharos, vérzivataros kor ezernyi egyéb történése közepette. Nekem sokáig az okozta a legnagyobb gondot, hogy ez vajon hány órakor történhetett, mivel nagy bölcsek telebeszélték később a fejemet, hogy az időpont az, ami aztán eldönti […]
7 nap: Dr. Bombera Krisztina
2001. július 31. Ott mertem hagyni a tévét Friss házasok voltunk, amikor a férjem 2000 szeptemberében New Yorkba ment tanulni. Isteni volt a munkám, többek között a Jó reggelt, Magyarország! című műsort vezettem, riportokat készítettem, de nagyon nehezen bírtuk a távolságot. Végül úgy döntöttem, fizetés nélküli szabadságot veszek ki, és a férjem után utazom. Mindenki […]
7 nap: Mező Mihály
1988. augusztus 1. Az első gitár Aznap lettem tízéves, és édesapám meglepett egy vadonatúj Hohner gitárral. Soha nem lett volna rá pénze, ha nem hirdetnek a termelőszövetkezetében kombájnversenyt. Mivel remek kombájnos volt, elhozta az első díjat, húszezer forintot, és éppen ennyibe került a hangszer. Ez indított el az úton. Addig a nagybátyám gitárján pengettem, ahol […]
7 nap: Keleti Andrea
1999. március 6. Örök szövetség A házasságkötésünk dátuma. A férjem (Kovács Zoltán táncművész – a szerk.) az én legcsodálatosabb párom, akivel a legnagyobb dolgokat vittem véghez, minden hozzá köthető, ami fontos számomra. Hálás vagyok érte. Fantasztikus esküvőnk volt, a szűk család és a barátok, köztük pályatársak osztoztak az örömünkben. A lagzit az egykori Körszállóban tartottuk, […]
7 nap: Kőbán Rita
1965. április 10. Igazolt lét Vígan – meg nem mindig annyira vígan… – élt a család, a szülők meg a négy leány odahaza, amikor sok éves késéssel, úgy, hogy valójában nem várt senki, és valljuk meg, nem is hiányoztam senkinek, egyszer csak idepottyantam a Földre. Szerintem a születésem pillanatában kaptam egy hatalmas puttonyt a hátamra, […]
7 nap: Koltai Róbert
1944. szeptember 11. Üldözötten Sem képre, sem hangra nem emlékszem, csak valami szörnyű, nyomasztó érzésre. Nyolc hónapos voltam, bujkáltunk terhes édesanyámmal egy ismerősünknél, és egy nyilas brigád átkutatta a házat. Bennünket elrejtettek a háziak, és lélegzet-visszafojtva lestünk, amíg aztán dolguk végeztével távoztak egy másik helyre, ahol üldözöttet reméltek találni. Anyukám később tragikusan fiatalon távozott. Nekem azóta […]
7 nap: Simon Kornél
1979. 08. 04. Testvérem született Sokáig voltam egyke a családban, és nagyon szerettem volna egy kistestvért. Gyakran el is képzeltem, hogy odapottyan az otthonunkba egy tőrőlmetszett testvér, aki annyi idős, mint én, akivel játszhatok, dumálhatok, aki társ a rosszalkodásban, meg akkor is, ha esetleg valami jót csinálok. Aztán kiderült, hogy kívánságom meghallgattatott, és testvérem lesz. […]
7 nap: Kútvölgyi Erzsébet
1923. július 3. Édesapám, a legjobb esztergályos Megszületett az édesapám. Öten voltak testvérek, és nem ő volt a legidősebb, de már esztergályostanulóként is ő tartotta el az egész családját; azt mondják, az ország legjobb esztergályosai között tartották számon. Nyugdíjas korában tovább dolgozott, keményen és nagy buzgalommal, ám egyszer rájött, hogy az üzemben tankcsöveket készítenek, akkor […]