árvai magdolna
Hat lány. Mind itt, körülöttem a nappaliban. A legidősebb huszonöt lesz, karján ott a dédunokám, a kanapén ül, a többiek öten – tizenhárom és öt év közöttiek – a szőnyegen velem. Önfeledtek, forgatják az apró kártyákat, kedvencük a memóriajáték. Ellentétes szópárokat keresünk, mint jó és rossz, függő és független, kitartó és föladós, vidám és szomorú. […]
Az asszony ingatag… – énekli a herceg a Rigolettóban, én meg azt mondom, az ember ingatag. Ingatag nemtől, kortól, politikai hovatartozástól, rassztól függetlenül. Mert az ember sok mindentől kibillenhet. Elég figyelmetlenül egy kőre lépni, és kész. De sokkal nagyobb testek is képesek kibillenni egyensúlyukból. Gondoljunk fákra, autókra, épületekre, kamionokra, melyeket úgy borít föl az orkán […]
A minap láttam egy szellemes fotót. Szép, formás almák sorakoztak egymás fölött több sorban, és mindegyiken ott ékeskedett a nyom: beleharaptak. Trükk, számítógépes machináció, ennyi egyforma harapás nem létezhet, gondoltam, ráadásul éreztem, a kép készítőjének nem is az almák voltak a fontosak, hanem a fekete, palatáblának tetsző táblán a felirat: „Ellenőrzött minőség!” Tetszett, egy zöldségesnél […]
Sokan vannak, akik másképp öltözködnek, gondolkodnak, élnek, más ritmust követnek, mint az átlag. A kirívó stílus, hajviselet, szóhasználat, étkezési szokások sem ritkák, az azonban, ha valakinél mindez egyszerre van jelen, ritkának mondható. Karafiáth Orsolya író, költő, műfordító ilyen, egy szabályosan szabálytalan nő. Árvai Magdolna interjúja.
