budapest
„A színház Én vagyok”
Egy hatalmas fémajtót keresek a Váci és az Irányi utca sarkán. Döngve csukódik be mögöttem, a hátulján rögtönzött cetli: „Csukd be, mert fűtünk!” Jó jel, ezek szerint még bírják fizetni a számlákat. Lebotorkálok a lépcsőn (hány méter mélyen lehetek?), csak ott emelem fel a tekintetem: kétméteres „óriás” áll előttem, lobogó ősz hajjal. Cziczó Attila. – […]
Koronczay Lilla8 perc
„Szerelmes vagyok Budapestbe” – Fővárosimádók társasága
Szerda este tanácstalanul meredek a mobilom kijelzőjére. Húszas éveik végén járó barátaim között alig akad, akit egy órán belül a belvárosba csábíthatok egy pohár borra és egy jó beszélgetésre. Közülük már többen kiköltöztek Budapestről. Van, aki az anyaság küszöbén vágyott vidéken élő családja közelségére, más erdők-mezők közt képzelte el a jövőjét. Nemcsak az egyéni tapasztalat, […]
Fejes Réka6 perc
Dolce vita Budapesten – Olasz fiatalok, akik a magyar fővárosban találták meg a boldogságot
Téli álmából ébredezik a város. Az üvegfalú irodákból kitódult embertömeg komótosan hömpölyög végig a körúton, megtelnek velük az éttermek, bárok teraszai. Kilazulnak a szorosra csomózott nyakkendők, a széktámlákra hullnak a levetett blézerek, színes szívószálak imbolyognak az asztalok fölé hajlók ujjai között. A kora esti zsibongásból kihallani egy-egy olasz szót. Marcóval a környéken találkozunk, nekünk már […]
Fejes Réka7 perc
Egy nap Budapesten, 1962 – A Rákóczi útra kiküldött tudósítóink jelentik
Budapesten itt adják a legtöbb randevút. Az óránál és szemben, ahol ismét »az Emke cigánya zenél…« Aki a kelleténél jobban siet a légyottra, s lelép a gyalogosoknak kijelölt átkelősávról — legfeljebb a rendőr karjaiba pottyan. Régmúlt időkben veszélyesebb volt a félrelépés: keskeny palló vezetett át a Rákos patak idetévedt ágán. Még régebben: Duna-ág hömpölygőit […]
Nők Lapja2 perc