címlapinterjú
„Mutasd meg nekem, mit eszel, és megmondom, miféle ember vagy” – írja Brillat-Savarin, az első gasztroceleb, aki a tizenkilencedik században filozófiává fejlesztette az asztali örömök élvezetét. (És akiről azt a finom krémes sütit elnevezték). Főzni nem tudott, enni sem, a tömören egyszerű, zsíros ételeket kedvelte, viszont érzékien írt, és tisztában volt vele, hogy a világ a konyhában (is) készül. Vass Virág interjúja.
Pontosan harminckét éve alakult a Kispál és a Borz. Tizennyolc éve jelent meg első szólólemeze, a Bandi a hegyről, idén tavasszal pedig a Tűzijáték délben. Fiatalon nősült, két lánya született, karriert épített, zenekarokat működtetett, tombolt, elvált, majd tíz év után újranősült, és ötvenegy évesen ismét apa lett. Lovasi András körberajongott, kedvelt zenész, férj, háromgyerekes édesapa, aki képes emlékezni, átértékelni, önkritikát gyakorolni, és másképp látni a dolgokat, mint fiatalon. Árvai Magdolna interjúja.
Amíg ezt a sugárzóan szép, kétgyerekes anyukát hallgatom, az jár az eszemben, hogy az ember lánya azzal kezdi, hogy szeretné, ha megvédené valaki. Azután nővé érve támadni kezd. De igazán nő csak később, sokkal később lesz: amikor már nem akarja, hogy megvédjék, támadni sem akar már, minden becsvágya annyi, hogy feltűnés nélkül megvédhessen valakit vagy valamit. Vass Virág interjúja.
A bájos nő olyan, mint a vancouveri mormota. Vagy a hosszúcsőrű hangyászósün. Vagy az a tengeri őskövület, amelyből Madagaszkárnál találtak véletlenül párat. A báj, mint természeti jelenség, lassan eltűnik ebből a világból. Helyüket átveszik a mindenmentes csajok. Bőrük, ruhatáruk, kiegészítőik – férj, gyerek, konyhapult, retikül – makulátlan. Zsédenyi Adrienn-nel arról beszélgettünk, hogyan lehet Zsédának maradni az instantcelebek korában. Vass Virág interjúja.
Időről időre lefotózzák, címlapra kerül. Mosolyog, lelkes, királynős. A közbeeső pillanatokban nincs fotózás, ki kíváncsi az előzményekre? A hajnali reptereken átrángatott bőröndöt, a könyörtelen próbát, egy-egy fájdalmas megjegyzést, a fáradtságot, a nyűgöt… senki nem fotózza le. Legyen elég annyi, hogy a művész képes rá, hogy benyúljon valamely számunkra megközelíthetetlen világba, megragadjon valamit, és azt ki is hozza onnan. Méghozzá úgy, hogy én, a hallgató, megérezzem, miről van szó. Vass Virág interjúja.
