debreceni andrea
Emberségből elégtelen
Két hónapnyi kényszerpihenő után félelemmel vegyes izgatottsággal indulok meg az irodába. Jobbomon a nagymamától megörökölt kicsit kopott, kicsit használt, de tökéletesen funkcionáló bot díszeleg, úgy kapaszkodok belé, mint az utolsó mentsváramba. Ugyan e nélkül is tudok már járni, biztonságot ad, hogy rátámaszkodhatok és remélem, hogy az emberek tekintettel lesznek rám. Ekkor ér az első pofon. […]
Nők Lapja2 perc