dobray sarolta
Dobray Sarolta: Szilveszteri történet
Az is szilveszter napja volt, amit most elmesélek. Ő az utcán ült, egy padon. Sírt. A nyílt utcai sírás az valahogy más, mint a zárt falak között hulló könnyek. Aki az utcán sír, az vagy bolond, vagy valami olyan széles kétségbeesés örvénylik benne, aminek a test és az utca idegen, hülye szentsége sem szabhat határt. Az […]
Fekete-fehér füstök – családok veszélyben
Mezítláb szaladnak a gyerekek a saras úton, szaladnak folyton, mintha ez a futás felmelegítené a vérüket. November van. Hideg szelek. Egyikük kezében nagy vödör, nagyobb, mint ő maga. Vizet tölt bele az utcai kútnál. Nógrád, Kisterenye, annak is a vége. Ez az egyetlen kút van itt, ebben a két utcában, víz az úgy ötven házban […]
Dobray Sarolta: Zajlik az élet a sorok között
Megvannak neked, vagy legalábbis emlékszel a gyerekkori fogalmazásaidra? Nincsenek meg, de emlékszem az elsőre, úgy ötödikből. A nyári élményeinkről kellett írni, és az enyém arról és annak megrázó folyományairól szólt, hogy beleléptem a nádasban egy döglött halba. Rengeteg piros aláhúzás volt benne, hogy ezt nem így kellett volna megírni, és egyáltalán, hogyan lehet ilyesmiről fogalmazást […]
Z, a jövő – Pillanatképek a felnőttlét küszöbéről
Csütörtök este nyolc, Budapest belső kerülete. Lehetnénk máshol, az más képet mutatna, akár egy fordított darabját a valóságnak. De most épp ide világítunk, az ország fővárosának a közepébe. Zsenge és lassú még az este, ez még nem az éjszakai, tétek nélküli lüktetés. Fiatal lányok, fiúk állnak bárok és bezárt üzletek előtt, beszélgetnek, várnak valamire. Egy […]
„Úgy kell alakítani, hogy jó legyen”
Mennyi holmi! Cipők. Az előszobában, a szobában is. Kisebbek, nagyobbak, hatalmasak. Kabátok. Ők a konyhában ülnek az asztal körül. Pókereznek. Négy kamasz. Zalán, Zétény, Csanád, Csepke. Tizenkilenc, tizenhét, tizenöt és tizenkét évesek. Keresem az arcukon az árnyakat, de nincsenek. Nyugodtak, mosolyognak. Játszanak. Juhász Boglárka áll felettük, vállát az ajtófélfának támasztja, sóhajt. Szeretet és fáradtság látszik […]
„Engem is bántottak eleget”
„Tudod mit, Jancsi? Én innen haza se akarok többé menni.” Ezt mondja épp az egyik nagyfiú, és lelkesen csatlakoznak hozzá a többiek is. Tizenkét gyerek, akik ezelőtt még borsodi szülőfalujuk határán kívülre is alig, vagy egyáltalán nem jutottak. Nemhogy nyaralni lettek volna bárhol. De most süt rájuk a nap Velencén, egy táborban, amit Jancsi egyedül […]
