Dr. Donauer Nándor
Ez most rossz tanács: „Uralkodj magadon!”
„Tisztelt Tanár Úr! Kilencéves gyermekünk arcán mindenféle rángások jelentek meg. Semmi különös nem történt vele, nem ijesztették meg, nem tudunk róla, hogy bántották volna. Rászóljunk, vagy csak figyelmeztessük? Lehet ezt kezelni valamivel? Tanácstalanok vagyunk. Mit tegyünk, hogy segítsünk rajta?” Több aggódó levél érkezik a szem, szem körüli, esetleg száj, száj körüli, vagy többször a fél arcon is […]
Mit lehet, és mit nem – hol a határ?
A beérkező levelek egy része az úgynevezett határokról kérdez. Milyen szabályokat, korlátozásokat kell, kellene alkalmazni a gyerek nevelésében, hogy testi, lelki egészsége ne sérüljön. Nagyszülők és szülők csapnak össze, egyik generáció kárhoztatja a másikat. Az elvált házastársak háborúiról nem beszélve. „Már más világ van, anyuka, ne tessék itt szigorkodni!” „Jobb lenne, ha egyáltalán nem szólnál […]
A lelkük is szenvedhet…
Nehéz téma az önsértés, amit hívnak falcolásnak, „hegedülésnek” is. Kevésbé a szülők, inkább nagymamák írnak elkeseredett és rémült leveleket. Az egyik jellemző írásból idézek: „Kedves Tanár úr! Megdöbbentő hír jutott a család tudomására. Kiderült, hogy tizenhat éves gimnazista leány unokám vagdossa magát. Teljesen lebénultunk, mert normális, aranyos, érett, szorgalmas gyerekről van szó. Jól is tanul, rendszeresen […]
Csak még ezt a falatot…!
A beérkezett levelek közül a dobogó legfelső fokán azok állnak, amelyekben olvasóink az étkezés, a nem evés, a válogatósság témakörében tesznek fel kérdéseket. S ott a riasztó tény: némelyik gyerek évek óta két-háromféle ételt hajlandó csak magához venni. A szülők, de főleg a nagyszülők által írt levelek teli vannak aggodalommal. Kezdjük a főszabállyal: egy gyereknek […]
Árthat-e a mesefilm? De még mennyire!
3. rész Mivel a gyerekek rendkívül le-, agyon- és túlterheltek vizuális ingerek terén is, a szülők az előbbi részekben említett figyeleméretlenséget nem veszik észre. Hiszen ha a gyerek órahosszú mesefilmeket néz, vagy órákig képes nézni őket, ki gondol arra, hogy viszonylagos (vagy súlyos) figyelem-, koncentrációs, akár értési zavara van. De mutathat bizonytalanságot a hallott utasítások, kérések világában is. […]
A mese tanulsága és az előjelek
2. rész A meséhez szoktatásról beszéltem a múlt alkalommal. Néhány fontos észrevétel még idetartozik. Említettem a kezdeteket, amikor meséhez szoktatjuk az egy-másfél éves kicsiket. Itt fel kell figyelni arra, ha a kisgyerek, noha beül az ölünkbe, látszólag figyel is a képekre, esetleg mutogat is valamelyikre, de a mutogatott dolgok száma idővel nem nő. Marad egy-egy […]
Meséljünk, de mit? És hogyan?
1.rész A sötétség, valamint a hosszú téli esték jegyében, a kisebb-nagyobb betegségek miatti kényszerű ágyban maradások (ha még létezik ilyen) alkalmával több lehetőségünk nyílik arra, hogy meséljünk a gyerekeinknek, és különösen fontos, hogy élőben mondjunk mesét. Erről nem lehet eleget beszélni. „A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul a saját lelkében olvasni” – írja […]
Hűséghormon, homloklebeny-varázsló és társaik
„Érjenek rá!” – üzenem újévi köszöntés gyanánt a kedves (gyereknevelő) Olvasóknak az idei első „találkozás” alkalmából. Ezúttal e sorozat jegyzeteiből néhány fércekben maradt, ha úgy tetszik, lépcsőházi gondolatot osztanék meg önökkel. Úgy vélem, nem érdektelen tények és tudomások belső működésünkről, gyerekeink (és magunk) viselkedéstanának hátteréről. Alakul a kötődés Régóta ismert az etológiában, a madaraknál, hogy […]
„Már bent van a kosárban!” (Avagy a késleltetés tudománya)
Van egy amerikai médiamogul, Douglas Rushkoff. Magyarul is megjelent könyvének címe: Jelensokk. Elszomorító, ám hasznos könyv. Tényanyagán túl hozzásegít ahhoz, hogy jobban értsük a fiatal gyerekek számtalan indítékát, viselkedésüket, a dolgokhoz való hozzáállásukat. Az író kiderítette, hogy az USA-ban 1963-ban emelkedett az egekig a szlogen: Ez jár neked! Nagyjából ettől kezdve a menő reklámipar nem […]