dragomán györgy
Dragomán György: Kicsi kori paprikás krumpli, kerülőutakon
Középhosszú lére eresztve, a krumplikat villával kicsit megtörve szerettem enni, ha volt, akkor friss kenyérrel, ha nem, akkor pirítottal, és ha került tejföl, akkor azt is kértem bele, ha nem, akkor nem hiányzott, úgyis a krumpli kicsit torokkaparósan keményítős, sós-paprikás laktatóssága volt a lényeg, és az, hogy gyorsan túl lehetett lenni az ebéden, mehettem olvasni […]
Ünnepi kacsazsíros-rozmaringos tepsis krumpli pár ravasz trükkel
Erre Heston Blumenthalnak van egy gyönyörűen bonyolult és ízletes receptje, amelyben élvezettel magyarázza, hogy a krumpli attól ropogós, ha a felszínén mikroszkopikus egyenetlenségek keletkeznek, amiket aztán sütéskor bevon a zsír, úgyhogy a krumplimorzsák olyan ropogósra sülnek, mintha zsemlemorzsába forgattuk volna mindegyiket. Sokat kísérleteztem én magam is az ideális módszerrel, aztán arra jutottam, hogy a megoldás […]
Dragomán György: „Az ember mindig figyel”
Mit lehet tudni a legújabb könyvéről? Amikor a Főzőskönyv írásának vége felé jártam, rájöttem, hogy ezt a könyvet nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Egy ponton el kellett engedni. Sok minden maradt ki, ráadásul ezek az anyagok tovább alakultak, így egyszer csak azt vettem észre, hogy megint megszületett egy könyv – amit egyébként szintén nem lehet […]
Dragomán György: Szilvás-rozmaringos-kardamomos-olívás kalács-foccaccia
Először is kimagoztam a szilvákat, mert egy egyszerű szilvás piskótát akartam, olyat, amilyet nagymamám is csinált néha. Ezt ott rontottam el, hogy szokás szerint kézzel akartam szétválasztani a tojást, de rászorítottam, és összekeveredett a fehérje a sárgájával, úgyhogy a piskótának lőttek. Nem baj, akkor sütök belőle vajas-fahéjas kalácsot. Ezt ott rontottam el, hogy előző nap […]
Dragomán György: Fűszeres paradicsomlé
Azóta nem iszom paradicsomlevet repülőn, amióta kilenc éve, a Budapest-Berlin-New York járaton, nem sokkal a berlini átszállás előtt, sikerült valahogy olyan ügyetlenül erősen kézbe fogni a megzellersózott-borsozott és felkevert paradicsomlevet, hogy a kis műanyag pohár kettétört a kezemben, a tartalma pedig mind az utolsó cseppig az ölembe ömlött. Szerencsém volt, mert gondos feleségem, mintha a […]
Dragomán György: Tépett kacsás muszaka
Egyszer egy szép késő nyári napon úgy esett, hogy megtaláltam az utolsó adag konfitált kacsacombot a mélyhűtőben, és pont maradt előző napról egy kis ájult imám (aki még nem tudná: török töltött sült padlizsán, írtam már róla egyszer itt), és a kettőből olyan szép vacsora kerekedett, hogy megtanultam, a kacsacomb remekül illik a padlizsánhoz. Ekkor […]
Dragomán György: Kenyér, sajt, gyümölcs, mag
Egész évben gyakori reggelim a kenyér, sajt, gyümölcs, olajos mag négyesfogat. Nem kell sok belőle: egy szelet kenyér, egy szelet sajt, egy félkörtényi gyümölcs, két-három dióbélnyi mag, de ha jól választom és kombinálom az alapanyagokat, olyan ízélményt ajándékozok magamnak, amely minden falatnál egy-egy újabb örömteli rácsodálkozást ad a különböző ízekre, textúrákra, zamat- és aromaharmóniákra, úgyhogy […]
Dragomán György: Életem sonkái
Sonkát főzök, vagyis nem főzöm, hanem sütöm, illetve párolom. Vaslábosban, fedő alatt, a sütőben, lassan és türelmesen, négy órát, száznegyvenöt fokon, úgy, hogy előtte egy napig kétszer váltott vízben áztattam, gondosan megtörölgettem, aztán bevagdostam a bőrét, megtűzdeltem jó sok szegfűszeggel, és két jó ujjnyi narancslét öntöttem alá a legnagyobb vaslábos aljára, és még egy fél […]