falu
„Én vagyok a szabadság ura” – Longa György boldogsága
Elmegyünk egymás mellett az utcán, csak arcokat látunk az emberekből, vagy azokat sem. Körvonalakat. Vagy azokat sem. Pedig minden arc, minden körvonal mögött egy egészen egyedi élet, történet van. Ha közel megyünk, csak akkor látjuk, mennyi hasonlóság van a különbözőségeinkben. Sétálok az utcán, és találomra ráközelítek egy arca. Egy világra.
A disznót levágtuk, a telet elűztük – Ilyen a farsangolás Panyolán
A legvégén kezdem, a visszaúton. Panyola nincs közel, még akkor sem, ha a köteles kompon átkelve gyorsan elértük a sztrádát. De egészen hazáig mégis – ott voltunk. A városban élők fájdalmas örömével beszéltük meg, milyen jó volt ott minden. Minden! Ha egy tettre kész, élhető, a vendéget a tenyerén hordozó faluba akarnak menni, menjenek Panyolára. Mi is visszatérünk... Hulej Emese riportja.
