főszerkesztői levél
Ez olyan hely, ahova egy baráti társaságot bezárnak, és a különbözőképpen berendezett szobákban elrejtett nyomokból kell kikövetkeztetni, hogyan lehet kijutni. Az elején tisztázták: egy óránk van, és kétszer lehet segítséget kérni, ha elakadunk. A szerkesztőséggel próbáltuk ki, és fantasztikus volt az élmény, hogy támaszkodhatunk egymásra, hisz mindenki másban jó, volt, aki kódfejtésben, volt, aki az […]
A kimagasló eredményeket elért olimpikon, a nagyszerű tudós, az első öt kilométerét lefutó fogyókúrázó is motiválja magát valamivel, a végén ott az arany, egy elismerés vagy fél kiló mínusz… Önmagában is hihetetlen érzés, de mindig van valaki, akinek ezt meg akarjuk mutatni. Látod, megcsináltam, képes vagyok rá, dicsérj meg! Gyerekként még annyira egyértelmű, amikor a […]
A mese funkciója mindenhol ugyanaz, Alaszkában, Párizsban és Dunakeszin – egy szívmelengető, elgondolkodtató, kicsit borzongató történet, miközben anya, apa közel van, lehet szuszogni, kérdezni, beszélni és mellébeszélni, s elmondani mindazt, amit világos nappal nem akaródzik említeni. Kérdezni és válaszokat kapni, új szavakat tanulni, és apa nyakába bújva elaludni. A mesélés fontosságát nem lehet elégé hangsúlyozni, és […]
Először csak jelmezek készültek, királylány, hercegnő, aztána nyolcvanas évek végén, hála a Burda térképszerű mellékleteinek, kamaszként igazán menő dolgokat kaptunk. A varrótudománya sosem avult el, aki megtanulja, annak mindig menni fog felhajtani, bevenni, átalakítani. Majd sok éven át nem kellett a varrógép, hiszen a rendszerváltás után megérkeztek hozzánk is az olcsóbb, könnyen beszerezhető ruhák; ki […]
Gyerekkorom kedvenc mesekönyveiben, és a kamaszéveimben nagy mennyiségben fogyasztott delfinesekben, a csíkosokban és pöttyösökben szinte soha nem esett szó válásról. Az Álarcosbál, a Születésnap, A francia kislány… egyik sem olyan történet, amelyben a szülők szétmennek. Veszteségek, bánat persze van, olyan is, hogy valakit egy szülő nevel, de hogy egy gyerek végignézze, hogy apa elköltözik, és […]
Mikor érezte magát utoljára igazán szépnek? Olyan megállíthatatlanul, győztesen magabiztosan, egyértelműen szépnek? Megnyugtató, ha a válasz nem egy sok évvel ezelőtti emlék. Nézem a gyerekem, miközben elégedetten szemléli magát a tükörben, egészen közelről, aprólékosan tanulmányozva a szeme színét, pilláit és babásan szeplős arcát, majd távolabb lépve ellenőrzi, hogy libben a haja, milyen a mosolya, és […]
