gősi lilla
Bérelhető érzelmek
Amikor a visszahúzódó japán kislány bezárkózott a szobájába, és nem akart iskolába menni, az édesanyja nagy döntést hozott. Hívta a Family Romance szolgáltatást, azaz bérelt a kislányának egy apukát. Gyermeke zárkózottságának okát ugyanis főleg abban látta, hogy nem ismerhette az édesapját, akitől korán elvált erőszakos természete miatt. Az igénylő lapon leírta, milyen apát képzelt el. […]
Otthon, okos kis otthon
Az ébresztő reggel hatkor, a szokásosnál hamarabb csörög. Hála az okos órámnak, mely a heti programjaimat ismerve tudja, délelőtt egy fontos prezentációt kell tartanom. A zuhany automatikusan bekapcsol, a víz pontosan olyan meleg, ahogy szeretem. Az elektromos autó menetkész: a tetőre szerelt napelemek töltötték fel. Amikor este hazaérek, nem várt küldemény vár. Egy drón szállította […]
Kávé, fagyi, nyugalom
Szeretek tervezni, de nem ragaszkodom görcsösen a terveimhez. Megnyugtat, ha előre látom a programom, de általában el tudom engedni az eredeti szándékomat. Legalábbis régen így gondoltam. A rugalmasságról alkotott elképzeléseimet azonban napról napra újraértelmezem, mióta Olaszországban élek. Főképp most, nyáron, amikor az élet lelassul (megáll?). Még mindig sokkolnak a vidéki buszokkal előforduló kalamajkák. Legutóbb például […]
Játékos felnőttek
Ülök a vonaton. Unatkozom, odaérnék már. Körbenézek. Egy közeli ülés utasa ugyanazzal foglalatoskodik, amivel én. A kezében lévő telefonon színes cukorkákat húzogat ide-oda, Candycrusht játszik. Majd ülök az autóban. Végre hazafelé tartunk. Mesélem, mi mindenre volt jó ez az utazás: letöltöttem egy tucat új alkalmazást. Akasztófát, szókeresőt és egy olyat, melyben a megadott szavakat logikai […]
A valóság látszata
Szállnék fel a buszra, de a jármű ajtaja elé helyezett asztalka megtorpanásra késztet. Mit árulnak? Amikor bevetettük magunkat kirándulócsapatunkkal a földalatti városba, még nem volt itt. Nem is lehetett, hiszen, nézem, különleges, mondhatni, különös tányérokat kínál. Tányérokat, amelyeken egyesével a mi fotóink szerepelnek. A megdöbbenéstől eszembe sem jut megkérdezni az árat. Elnézve a fotón semmibe […]
Valóságváltoztató szavak
A semlegesség zónája egyre nagyobb, ahogy egy neves olasz hetilap vezércikkében olvasom. Migránsok a tengeren, segélyszervezetek, nyilatkozatok. Szavak és képek háborúja folyik. Kapunk, elkapunk információfoszlányokat, de utána kellene nézni, hogy valójában mi áll egy útra kelő asszony kétségbeesett, üres tekintete mögött. Mert első pillantásra nem tudjuk eldönteni. Másodikra, sokadikra is nehéz. Egy média tematikájú foglalkozáson […]
Itáliai Napló 52. – Arrivederci Via Donizetti!
Hihetetlen, de ez a nap is eljött. Pontosan egy éve vágtunk bele Lillával közösen az olaszországi kalandokba, és bár mi magunk csak virtuálisan vettünk részt az egy éves önkéntes kiküldetésén, írásainak hála mégis úgy éreztük, hogy személyesen ott vagyunk vele. Búcsúzunk az Itáliai Naplótól, de a kinti élményektől szerencsére nem. Lilla bejegyzésének végén kiderül, mire is gondolunk pontosan. 😉
Legyen zene
A minap fokhagymaszedés közben ukrán és olasz munkatársaimmal beszélgetve kerültek szóba gyerekkorunk dallamai. „Nálunk ninnanannának nevezik az altatókat” – csicseregte Francesca. Aztán a föld fölött hajlongva dúdolni kezdtünk. „Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó, icipici házikóban, icipici ágyikó. Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány…” Ahogy én se értettem az ukrán lány énekét, úgy […]
