grecsó krisztián
Anna évekig próbálja majd visszaidézni, miért tétovázott. Átkozza a percet, amikor késve takarja az arcát, az alakját, már megy le a nap, bukik le a feldolgozóüzem elosztómalmai mögött, ha jól belegondol, lánynak már nem is illett volna akkor, ott nyáriasan sétálni, és van rongyos kendő elég, óvatosabbnak kell lenni. Másfelől még marta a bőrét a […]
A lányunkban bezzeg, mondhatnám, de nem „bezzeg”, magától működik a kétkedés, nem hozzánk képest valamilyen. Sokat lamentál a világon, a rendszeren, és még semmilyen gát nincs benne, hogy ne mondja el, mi bántja vagy érdekli, mit nem ért. Őszinte csodálkozás volt égkék szemében, amikor Békéscsabán, Péter barátoméknál megkínálták Kata lányuk maradék menzai levesével. Nem háborgott, […]
A szemérem, a jó ízlés, a kényelem mind meghatározták, mit viselek el, és meddig, és persze titokban sejtettem, ennél jóval többet is elbírok, azért a lányunk rendre képes meglepni. Neki, ahogy olyan sok háromévesnek, még nem tabu a teste, kíváncsi rá, figyeli, akarja tudni, mi történik vele. Nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy a mosdó […]
A nagy reményű fiatalból, a tágabb család első diplomásából keddről szerdára mezőgazdasági munkás lett, az anyja mellett. Éjjel keltem, és tekertem ki anyámmal az üvegházba, négykor, ha megcsúsztunk, fél ötkor kezdtünk, aztán kilenc, fél tíz tájban, amikor elvetemült volt a forróság, hazatekertünk. Otthon, a fülledt, nyomott házban próbáltunk meg pihenni az esti műszakig. A latinos […]
Bárcsak emlékeznék rá, nekem mikor lett rémisztő a sötét folyosó, miért gondoltam először arra, hogy akadnak a világban aggályos dolgok, ajtó mögött, ágy alatt, szekrényben lapulhatnak gonosz boszorkányok vagy egyéb gáttalanul kószáló lények, akik a ház mellett, az udvaron, a kerítés takarásában tartják a seprűjüket, és vadásznak a gyerekek nehéz pillanataira. Hanna számomra meglepően sokáig […]
