grecsó krisztián
Sajnos nincsenek emlékeim a fölfedezéseimről, a rácsodálkozásaimról, hogy mikor vettem észre, milyen pompás a világ. És azt sem tudom felidézni, valaha örültem-e magamnak, észrevettem-e valamely tulajdonságomat, és élveztem-e, hogy valamilyen vagyok. Persze más idők voltak, nem volt így dokumentálva, megfigyelve minden pillanatom. Valahogy mostanában sokat, sokfelől hallom ezt, mennyire megváltozott a gyereknevelés. Hogy „annakidején” nem […]
Túlaggódós, lelkizős és sajnos körülményes szülők vagyunk. Tudom fokozni, nehézkesek, lassúak, sok hibával, be nem tartott elvekkel, rigorózus, nagy elgondolásokkal, és persze tengernyi feladással, megengedéssel. Sajnos így tudjuk csinálni, erre vagyunk képesek, és közben persze szeretnénk fejlődni. Hogy jól vagy legalább jobban menjen. Igyekszünk megérteni, mások hogyan és mitől mások, tanulni tőlük, és ha jó […]
Nyáron nomádok vagyunk, fesztiválok és találkozók tagolják a család életét, ami nem azt jelenti, hogy szabadok lennénk, sokkal inkább, hogy örökké cipekedünk és alkalmazkodunk. A lányunk, hála az égnek, könnyen feltalálja magát, és hamar otthonnak hívja, „ahol most lakunk”. Ha egy apró falu öreg kőházában kell a velünk együtt élőket kerülgetni, és a konyhában lódarazsak, […]
A nyaralás súlyos szabálytalanság, a hétköznapok zord megsértése, éppen ezért persze viszonyítási pont is: aránytalanul több emlék pihen a szívben róla. Egy kóbor hét, ami persze ugyanúgy sorbanállásból, bevásárlásból, reggelikészítésből, hisztiből, jégkrémalkukból és nehéz altatásokból áll; és mégis, mintha másik dimenzióban történne minden. A lányomat magasba dobálni a Balatonban, hallani, ahogy kacag, kergetni őket, és […]
A feleségem büszke borsodi lány, a Sajó partjáról, én a Viharsarok, a Kurca szerelmese vagyok. Lánysága és gyerekségem már kopott délibáb, de gondolkodásunkat, tempóinkat, habitusunkat máig meghatározza, hogy falusi gyerekek voltunk. És most kivételesen nem az udvar, a természet himnuszát akarom zengeni, bár azt is szívesen tenném, hanem azon merengek, milyen nehéz is egységes családnak […]
Hetente járok ki Budafokra, várakozom a pirosnál. Éneklünk a lányommal, vagy hallgatunk, várjuk, hogy jöjjön a zöld, és én minden alkalommal kinézek jobbra. Nincs ott semmi. Az Irinyi és a Karinthy út sarkán hallgatás van, vagy zaj, kanyarodik a villamos, a négyes, tán hatos, majdnem mindegy, de én vagy húsz éve ott találkoztam utoljára Nagy […]
