in memoriam
Péter, most egymás közt vagyunk. Nincs itt senki, nem hallja senki. Nekem elárulhatod… Biztos, hogy tényleg meghaltál? Nem csak eljátszottad? Mert te mindent el tudsz játszani. Embert, állatot, tárgyat, öreget, fiatalt, jóságost, gonoszt, hatalmasságot, számkivetettet, mámorost, tragikust, tigrist, oroszlánt, kisegeret, kukacot, Safraneket a Macskafogóban és Schultzot az Űrgammákban, probléma nélkül vasalódeszkát, toronyházat, kredencet, élve halottat, […]
Most hol kezdjem…? Negyvenöt éve ismerem, azóta meghatározó számomra minden, amit a gyerekről tud. És nem csak a gyerekről. Az ókorról, a színházról, a Kelet kultúrájáról, Arany Jánosról, a Nibelung-énekről… Leült, és mondta. Fejből. Pontosan idézve, sziporkázó humorral, azzal a sajátos vekerdys hanghordozással, amit úgy szerettem. Mondta, és hallgattuk, megunhatatlanul.
