interjú
Hadas Kriszta: „Én is közösségre találtam”
A díj kapcsán adódik a kérdés: számodra mi a legfontosabb visszajelzés? A legnagyobb elismerés tényleg a díj volt. Főleg azért, mert a közönségszavazatok alapján kaptam meg. Még most is fölfoghatatlan számomra. Kevesen tudják rólam, de nagyon szorongó típus vagyok, és még akkor sem hiszem el, hogy elismernek, ha a szemembe mondják. Nemsokára ötvenkét éves leszek, […]
Berg Judit: „Mindig vágytam rá, hogy kalandor legyek”
Lehet, hogy nemcsak a gyerekeid nőttek föl, de az írói világod is átalakulóban van? Ahogy nőttek a gyerekeim, úgy valóban kezdtem egyre nagyobbaknak írni, és élveztem, hogy összetettebb jellemfejlődéseket, konfliktustípusokat lehet belevinni. Azért a kicsiknek szóló sorozataim is tovább bővülnek. Csak már nem a saját gyerekeim ihletik a meséket – hanem a húgom gyerekei, meg […]
Nagyistók Edit és Haumann Máté: Már-már giccses, de mégsem az
Kedves Máté, mondanék egy nevet, kíváncsi vagyok, mi jut eszedbe róla: Billy Ray… Haumann Máté: Ó, hát az Aranytó! Ez volt az első színházi fellépésem, tizenegy évesen, a Madách Kamarában. Tizenhárom éves gyereket kerestek a szerepre, de én kikönyörögtem otthon, hogy vigyenek el. Az első színészi munkád, és rögtön Tolnay Klárival, Mensáros Lászlóval. Szép! Ha […]
Stork Natasa: „Mindig furcsa színész voltam”
Ez már a második nagyjátékfilm, amelyben főszereplőként láthatunk, és nemcsak művészmozikban, hanem multiplexekben is zajlanak a vetítések országszerte. Az arcod és a neved végképp ismertté vált, megváltozott ezáltal az életed? Érdekes, mert azt érzem, nem a döntéseim következményeként, hanem azok ellenére alakultak így a dolgok. Arra törekedtem, hogy akár a népszerűség rovására is, de minél […]