irodalom
Szabó T. Anna: A hívás
Kérem vissza az édesanyámat! Ezzel a mondattal ébredek minden reggel. Pedig megígértem neki a halála napján (nem tudott már reagálni), hogy nem lesz baj, elmehet nyugodtan. Megígértem, hogy tartom magam. Nem tudtam, hogy ez kemény ígéret, szinte átok: annyira igyekszem azóta is úgy élni, ahogy ő szeretné – örömben –, hogy egyáltalán nem bírok sírni. […]
Szabó T. Anna3 perc
Dragomán György: Ikrek
– Azt tudod, hogy a házatok még mindig üresen áll? – Erzsi néni már a harmadik elköszönés után fordult vissza és tette fel a kérdést, Zita fél lába már a kocsiban volt, úgy kérdezett vissza. – Mit tetszett mondani? Erzsi néni közlelebb lépett: – Nem költöztek be az új lakók – mondta. Zita csizmasarka az […]
Dragomán György3 perc
Grecsó Krisztián: Zajtalan szeretet
A csongrádi Tisza árterében embermagas cölöpökön ülnek a nyaralók. Némelyik olyan, mintha elgémberedett volna, és soha többé nem tudna feltápászkodni, a másik meg akárha csak leguggolt volna, futáshoz készülne. Időről időre korzóztam arrafelé, a gáton túli „nyaraló-városban”, ahol akad hivalkodó gazdagság, hol értik a bűnt, meg kiszolgált, téliesített bungaló is, ahol ismerik a vágyat, a […]
Grecsó Krisztián3 perc
Lackfi János : A kőszemű asszony unokája
Éltem én tizenötmillió éve? A bécsi Természettudományi Múzeum tárlójában egy csiga mászik az örökkévalóság felé. Pont ennyi idős. Tizenötmillió évesen nyilván nem fáj a háta. A nyugdíjfolyósítás is abbamaradt. A régi osztálytársak közül senki sem él. Unokái meg dédunokái is őskövületek. Nem őt vádolják azzal, hogy őskövület. A Mitrella viennensis bevándorló csiga. A Bécs helyén […]
Lackfi János3 perc
Dragomán György: Intarzia
Dénes a negyvennegyedik születésnapjának reggelén negyed kilencig bírta ki, hogy ne menjen be a dolgozószobába, ne álljon meg az antik íróasztal előtt, ne vegye elő a tetején álló régi rézmozsárból a levélfiók kulcsát. Tudta, mi lesz, az lesz, hogy ki fogja nyitni a fiókot, hiába tervezett csendes, magányos, nyugodt offline születésnapot, mégiscsak elő fogja venni […]
Dragomán György4 perc
Odze György: Napfényes hálószoba
Margit komoly nő volt, harmincéves korára már szállodaigazgató-helyettes, amikor Dani megkapta az állást New Yorkba, az Amtex Biztosítóhoz. Margit szerette a munkáját, de örült neki, hogy kimennek, az ő szakmájában könnyű lesz ott is állást találni, persze, kell majd egy kis idő, de nem vagyok türelmetlen, mondta, és az is természetes, hogy egy kis időre […]
Odze György4 perc
Karafiáth Orsolya: A jövő előtt
Annának eszébe jutott az első komoly randija. Ő hívta el Tibort. És nagyon készült a dologra. A legapróbb részletekig meg akart tervezni mindent. Mit vesz fel, mit fog mondani. Írt egy vázlatot, hogy miről nem beszél. Ezt az osztálytársnőivel tökéletesítgették hetekig, mert szerintük Anna túl sokat fecseg felesleges dolgokról. Az olvasányélményeiről például, amitől a legtöbb […]
Karafiáth Orsolya3 perc
Grecsó Krisztián: Barátságmatek
Rendre gyanús, ha valakinek sok régi barátja van. A kevés súrlódás mögött gyakran ritka az érintkezés is, arról nem is szólva, hogy a barátságok többnyire észrevétlenül kopnak el; hacsak nem töri őket derékba az ilyen-olyan féltékenység vagy a pénz. Akad sajnos a régibarátság-kelléktáramban szinte mindenre példa. A bölcsészkari cimborám tizenévek hallgatása után keveredett elő a […]
Grecsó Krisztián3 perc
Dragomán György: A szurony
Ragyog a nap, a vizet nézem, ahogy átmegy a villamos a hídon, nem akarok az öreg barátomra gondolni, persze muszáj rá gondoljak, nem, az már nem a barátom volt, az a kicsi párna alakú fehér csomagocska, az a szép szalaggal átkötött doboz, amit olyan szépen ráhelyeztek a Duna vizére, ott fent a város fölött, még […]
Dragomán György4 perc