jegyzet
Emlékeztető barátomnak
Mint szinte mindegyik kislánynak, nekem is volt emlékkönyvem. Fényes, rózsaszín, aranyozott lakattal lezárt. Gyűjtöttem benne a barátok rajzait. Egyik oldalán virágrajz, a szirmok körül precízen kanyarított betűkkel a következő közmondás: „A barátság aranyfonál, mely könnyen elszakad. Össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad.” És kisgyerekként én tényleg elképzeltem egy szép aranyfonalat, amire nagyon kell […]
Nők Lapja2 perc
Társadalmi kredit
Kínában bevezetik a „társadalmi kreditet”: az állampolgárokat mindenhol arcfelismerő kamerák figyelik, és a számítógépes rendszer minden cselekedetüket az alapján pontozza, mennyire szolgálták vele a közösséget. Egy marketinges családanya, Dandan Fan – az Abc.net cikkének főszereplője – például „túl sok” alkoholt vásárolt a boltban, ami „a függőség jele lehet”, ezért levontak tőle néhány pontot. Azzal viszont, […]
Pór Attila2 perc
Anyámat hívjam, vagy a 112-őt?
„Jó napot kívánok, elfelejtettem a telefonom PUK-kódját. Tudnának segíteni?” „Egy kis mókus van a fán. Ilyenkor mi a teendő?” „Elhagytam a kulcsomat, és nem tudom kinyitni a bringámat. Meg a kollégám sem!” „A fél papucsom véletlenül fennmaradt egy újságosbódé tetején, és így nem tudok semerre elmenni!” Tudják, milyen számra érkeztek be ezek a kérések? A […]
Szigeti Hajni2 perc
Világító trollok és a csacsogó fantom
Öregszem, tudom én. Már nemcsak a ráncaimat látom a tükörben, de olyan dolgokon is meglepődöm (és ráadásul bosszankodom), amikről néhány éve még azt gondoltam, „kit érdekel”. Az elmúlt hónapokban lett vesszőparipám a telefonhasználat. Egy 2016-os statisztika szerint az okostelefon tulajdonosok átlagosan naponta 2617-szer érintik meg a képernyőt és 2,42 órát töltenek el annak bámulásával. Ez […]
Jónap Rita2 perc
Szentendre sem a régi
Ha megkérdezik, miért szeretek Pomázon élni, mindig elmesélem, hogy többek közt azért, mert csak tíz percre van a Duna. Beülök az autóba, és néhány pillanat múlva egy olyan strandon találom magam Szentendrén, amilyen csak több száz kilométerre van innen délre. Homokos a part, hatalmas ártéri fák adnak árnyat, és a Duna hűs vize semmihez sem […]
Rist Lilla2 perc
Hagyományhoz híven, avagy miért nem akarok haladni a korral?
Öten ültünk az autóban, mellettem négy anyuka. Hajnalban indultunk a Balaton környékére, hogy részt vegyünk egy továbbképző tanfolyamon. Nem ismertük egymást, azelőtt sosem találkoztunk, úgy szerveztük a jelentkezési lista alapján a „telekocsit”. Negyedóra után kerültek szóba a gyerekek. – Ti is Waldorfosok vagytok? – kérdezte az egyik anyuka a másiktól. Életemben először akkor, 2012-ben hallottam […]
Nők Lapja3 perc
Hadd legyen minden gyerek egyéniség!
Hagyományos oktatási intézménybe jártam, a kilencvenes években nem is nagyon volt más választási lehetőség a környéken, és ha jobban belegondolok, a szüleimben fel sem merült, hogy ne a helyi általános iskolába írassanak be. Végigjártam a nyolc évfolyamot, megtanultam írni és olvasni, verset mondani, számolni, a történelem leckét, továbbá a kémiai és fizikai definíciókat bemagolni. Csak […]
Nők Lapja3 perc
Örömjelentés – köszönet
Kedves, tisztelt, drága Olvasók! Azért döntöttem többféle megszólítás mellett, hogy mindenki kiválaszthassa a testhezállót. Számomra mindhárom jelző szívből jövő, hiszen örömjelentést írok most önöknek, ami ritka kincs egy újságíró életében. Történt ugyanis, hogy a 34. számunkban bemutattam egy édesanya kálváriáját, akinek elkapkodva vették nevelésbe (állami gondozásba) hét gyermekét, kilakoltatás is fenyegette a tartozásai miatt, miközben […]
V. Kulcsár Ildikó2 perc
A valóság látszata
Szállnék fel a buszra, de a jármű ajtaja elé helyezett asztalka megtorpanásra késztet. Mit árulnak? Amikor bevetettük magunkat kirándulócsapatunkkal a földalatti városba, még nem volt itt. Nem is lehetett, hiszen, nézem, különleges, mondhatni, különös tányérokat kínál. Tányérokat, amelyeken egyesével a mi fotóink szerepelnek. A megdöbbenéstől eszembe sem jut megkérdezni az árat. Elnézve a fotón semmibe […]
Gősi Lilla2 perc
Csókolom, egy banánlevelet kérnék!
Biztosan ti is emlékeztek még arra a kristálycukorral vastagon meghintett péksüteményre, a banánlevélre… A kilencvenes években a helyi közért pékáru pultjában egyedi színfolt volt a kakaós csigák és a lekváros bukták között. Még mielőtt azt gondolnátok, hogy a régi idők fogyasztási szokásait szeretném elemezni, inkább arra kérlek benneteket, elevenítsétek fel, hogy nektek mit tettek anno […]
Nők Lapja2 perc