lányos apa
Grecsó Krisztián: Kezdődik a mulatság
Hanna a legifjabb Covid-generációba tartozik, a sűrűjét igazából megúsztuk vele. Az első tajtékban, amikor még a játszótereket is becsukták, csecsemő volt, miatta nem telt komótosabban az alig két hónap házi őrizet. Mostanában meg, amikor cifra kihívások elé állít az élet, általában szerencsénk van. Legutóbb éppen a nagymamánál voltunk Borsodban, amikor telefonált a hivatal, hogy Hannát, […]
Grecsó Krisztián: Megszakad a szív
Huszonöt éve a lélekkel dolgozom, tanulom az embert, a vágyait, ahogy gyűlöl vagy szeret, próbálom megérteni, leírni, mit miért csinál. Huszonévesen, nevetséges elbizakodottsággal, azt hittem, már nem sok szívkamra van zárva előttem. Milyen üdén naiv voltam! Azóta tudom, mindent mindig újra kell tanulni, és semmi sincs meg biztosan, és folyton ugyanazokat a titkokat fejtem meg, […]
Grecsó Krisztián: Apa megígérte
Milyen ridegen tartjuk a lelket. Megtanítjuk a gyereknek, hogyan gondozza a testét, mosni, óvni, ápolni, de a lélek sebei gyógyuljanak csak be maguktól. Gyakran mondásokkal mosakszunk, ha a gyerekünk sérelmeiről van szó, „meg kell tanulnia”, „mi is megszoktuk”. Pedig szirupot adunk a torkára, és addig udvarolunk neki, amíg engedi kiporszívózni az orrát. A lepedéktől félünk, […]
Grecsó Krisztián: „Nemváj”
Óvatosan jönnek a lányunkhoz a szavak, lassan követik nyiladozó értelmét, pimasz humorát, falánk megismerési vágyát. Még nincs két és fél éves, nem kongatunk vészharangokat, inkább őt kezdi zavarni a világon egyedül használt saját nyelv magánya. Egy időben az anyjával akármilyen activitys mutogatóversenyt megnyertek volna, mondókák, mesék, állatfigurák és kalandok tárultak fel egyetlen mozdulat mögött. Igyekeztem […]