nők lapja élettörténet
’56 egy tizenhárom éves fiú szemével – Haris László fotóművész kalandos utat bejárt képei
1956. november 2-án egy tizenhárom éves fiú elindult a városba, fényképezőgéppel a nyakában. Lógott az eső lába, de a „gyönyörűséges” hangulat a kilőtt tankok és betört ablakok között is szárnyra kapott. Budapest a forradalom győzelmét ünnepelte, a fiú pedig fotózott. Akkor még nem lehetett tudni, hogy két nap múlva ezen az örömön mélységes mély sebet ütnek a szovjet bombák, és azt sem, hogy a kisfiúból felnőttkorára fotóművész válik. Részlet Szigeti Hajni írásából.
Milliókba zárva – Így alakult az utóbbi években a lottónyertes Anikó és László sorsa
Andraschek Lászlót alkoholproblémái miatt tanácsolták el a hajléktalanszállóról, amikor Anikóval szerelembe esett. 2013 októberében éppen kilakoltatni készültek őket, amikor megnyerték a lottón a 626 milliót. Amikor négy és fél éve írtam róluk ugyanitt, tizenegy házuk, drága autójuk, asszisztensük, sofőrjük és kávézójuk volt Győrben. De mi van most…? Dobray Sarolta írása.
„Ha nem merünk nagyot álmodni, minek élni?” – Dr. Lakatos Péter görögkatolikus pap és nyelvész története
Van egy víziója: ül a velencei Szent Márk téren, gitáron eljátssza az egyik kedvenc klasszikus darabját, majd bemegy az egyetemre, ahol a posztdoktoriját végzi. Ennek a realitása most nagyjából annyi, mint mezítlábas cigány gyerekből kutatóvá vagy pappá válni. Utóbbi kettő már sikerült neki. Szigeti Hajni írása.
Az anyai szív – Egy 26 éves és hihetetlenül erős édesanya története
Hogy miért írom le ezt a történetet? Az anyai szív miatt, ami mindennél nagyobb áldozatra képes. Nem vár jutalmat, viszonzást, türelmes, jóságos és nem féltékeny, akár Szent Pál himnuszában, pusztán csak van. Ez a szív azért dobog, hogy segítsen, még akkor is, ha rajta senki más nem segít. Hogy még mindig létezik, hogy nem fogyott el Boglárka szívéből, az kisebbfajta csoda. Rist Lilla írása.
Különleges, akárcsak a borai – Stephan Spiegelberg története
Egy. Kettő. Négy, hat… aztán nem számolom tovább a kanyarokat. Célba érek. Nyitom a Szent Margit Kávézó és Borbár kapuját a Somló hegyen, a kápolna gyér árnyékában, és ott áll előttem a magyar bortársadalom ismert alakja – Stephan Spiegelberg –, akinek életében csaknem annyi a kanyar, mint ezen a királyok asztalára szőlőt termő 431 méter magas, vulkáni tanúhegyen. Árvai Magdolna írása.
Visszanyerte a hallását – Juhász Viki története, aki nem adja fel
A maga csendes, derűs módján Viki egy igazi hős. Siketvakként szerzett diplomát, lett kétgyerekes anya, megbízható munkatárs. Eltökélten küzdött egész életében, így nyerte vissza a hallását az egyik fülére. Most azt próbálja felderíteni, hogyan nyerhetné vissza a látását, legalább az egyik szemére. Akkor láthatná a színeket, a fákat, önmagát és a gyerekeit. Hulej Emese írása.
Odafigyelni, alkotni, játszani – Czeczeli Tamás története, aki az ügyvezetői széket cserélte tejpultra és egy nyugodtabb életre
Mi motivál valakit arra, hogy a fényűző, gazdag életét egyszerűbbre, szerényebbre cserélje? A céges kocsi helyett ma már rollerrel közlekedő és kis lakásban élő Czeczeli Tamás esetében joggal mondhatnánk, hogy az elbocsátás, hiszen nem önszántából hagyta ott topmenedzseri állását. A válasz azonban nem ilyen egyszerű. Sors Rita írása.
„Segíteni szeretnék a többi betegnek” – Czikoráné Szabó Éva, a Lyme Betegekért és Magyar Emberekért Családokért Alapítvány megálmodójának története
Egy apró fényfolton kívül semmit sem lát. Járni nem tud. Pedig nagy valószínűséggel láthatna. Járhatna. Olyan egészséges lehetne, amilyen nyolcéves koráig, addig a bizonyos kullancscsípésig volt. Ha az orvosok foglalkoztak volna azzal, hogy Lyme-betegségre utaló borrelia baktériumot mutattak ki a véréből. Sok sorstársa van. Hogy ne legyen ennyi, Czikoráné Szabó Éva létrehozta a Lyme Betegekért és Magyar Emberekért Családokért Alapítványt. Dobray Sarolta írása.