nők lapja riport
Úttalan utakon – A Diótörés Alapítvány főhadiszállásán jártunk
Egy nem reprezentatív felmérés szerint ma Magyarországon a hajléktalanok negyven százaléka részben vagy egészben állami gondozásban nőtt fel. A Diótörés Alapítvány húsz éve dolgozik ezekért a tizennyolc évesen utcára került srácokért. Kemény harc, néha kilátástalan, de mindig van miért. És sosem adják fel. Több ilyenre lenne szükség. Dobray Sarolta riportja.
Ahol a világot alakítják az emberekhez – A Szorgos Kezek Házában jártunk
Aki nem illeszkedik be könnyen a világba, szerencsés, ha talál egy olyan helyet, ahol a világot igazítják hozzá. Mozgássérülteket, értelmükben akadályozottakat és halmozottan sérülteket egyenrangú partnerként kezelni, nekik méltóságot adni kevés intézmény tud. Egy ilyenben jártunk. Szigeti Hajni riportja.
Több korty egészség – Kipróbáltuk a léböjtkúrát
– Nekem az a kemény munka, hogy elhiggyem ezt az egészet – mondja a fejét csóválva Timi a léböjtház nappalijában. Nem fáj a feje, nem szédül, nem akar elájulni, pedig hat napja nem eszik. Az előbb túrázott két órát hegynek fel és le, olyan energikusan, mint egy zerge. Vidáman csillog a szeme. Ha nem látnám, én sem hinném el. Szigeti Hajni riportja.
Idegen családtag – Így támogatják a szülőket az Otthon Segítünk Alapítvány önkéntesei
Egy gyermek születése maga a csoda, ám olyan változásokat hoz az életünkbe, amelyekre egyszerűen lehetetlen felkészülni. Pláne, ha elsőre két vagy három baba is érkezik a családba. Bármikor adódhat olyan élethelyzet, amikor szükségünk van plusz két segítő kézre, és ezt nem kell kudarcként megélni. Varbai-B. Csák Amarilla riportja.
Daloló kezek – A Napsugár Anna Zenei Jeltánc Társulat próbáján jártunk
Meglepő, de a kezek ezt is tudják. Tánccal, pantomimmal, jelnyelvvel közvetítik a zenét annak, aki nem hallja. És hogy a kedves Olvasó megdöbbenését fokozzam: ezek a kezek többségükben siket és nagyothalló táncosokhoz tartoznak! A Napsugár Anna Zenei Jeltánc Társulat próbáján jártunk Budapesten, a Down Alapítvány 2. számú Gondozóházában. Koronczay Lilla riportja.
Egy jó kör a „nyóckerben” – Az UCCU Alapítvány sétáján jártunk
Fiatalok, önkéntesek, lelkesek, romák. Vagy cigányok, ahogy tetszik. Rendhagyó, szervezett sétákra visznek a „nyócker” belsejébe. A hírhedettbe. Közel hozzák, ami addig annyira távolinak tűnt, ismerőssé teszik az addig sztereotípiák mentén félelmetessé vált ismeretlent. És egyre többen akarnak sétálni velük... Emberek emberekkel. Dobray Sarolta riportja.
Az életkedv 4 lábon érkezik – Lóterápián jártunk egy kórházban
Milyen ló fér be egy kórterembe? Mini. Vertigo akkora, mint egy nagyobb kutya, de egy az egyben ló küllemű, és semmiképp sem póni. Fonott copfjait szerényen hordja, és olyan érzékenységgel közeledik a beteg gyerekekhez, amilyenre csak egy gyógyerejű állat képes. Szigeti Hajni riportja.
Női királyság Kínában – A moszuo törzs nyomában
Képzeljünk el egy olyan társadalmat, ahol a férj és apaság fogalma nem létezik, ennek megfelelően házasság és válás sincs. A nagymama a család feje, fiai és leányai vele egy háztartásban élnek, az unokák is mellé születnek, és a közelében nevelkednek, nevüket pedig az anyai vérvonalról öröklik. A Himalája lábánál a mai napig él egy különleges népcsoport, ahol a nők tartják kézben a mindennapokat, és a szabad szerelem az úr. Ők a moszuók. Balogh Boglárka írása.