nők lapja riport
Mi van az öt csillag mögött? – Barangolás a Grasham-palotában
A lábunk alatt mozaikokból kirakott szecessziós indák hajladoznak, a fejünk felett míves kovácsoltvas elemekkel közrefogott ólomüveg ablakok. Budapest egyik legszebb épületében, az egykori Gresham-palotában vagyunk, amely ma korhűn felújítva ötcsillagos szálloda. Arra voltunk kíváncsiak, hogy működik az a kulisszák mögötti gépezet, amelyből az itt szobát foglalók semmit nem látnak, csak a száztíz százalékos vendéglátást érzékelik. Szigeti Hajni írása,
Úton minden álmuk felé – Az ország első roma televíziójában jártunk
Adott egy lelkes, elszánt kis csapat, akik elhatározták, megcsinálják az ország első roma online televízióját. A kamerához, a hanghoz, a színészethez, a műsorvezetéshez egyikük sem értett, kapcsolataik nem voltak, fizetni sem tudtak senkinek. De akkor is meg akarták mutatni, a cigányság nem egyelő azzal, amit róluk a híradásokban hallani lehet. Lett is több százezer követőjük a YouTube-on, sőt mostanra a Dikh Tv bekerült az igazi, nagy tévécsatornák és a profik közé. Dobray Sarolta riportja.
„Kelj föl, sárkány, lehelj tüzet!” – Időutazás Újszkítiában
Ősi korok környezetét teremtette újra az a férfi, aki a pipájához kővel pattintja a tüzet, a vendégeit pedig jurtában szállásolja el. Földjén kibontakozott egy közösség is, ahol a beavatottak a törzs véneitől kapnak új nevet. Pór Attila riportja.
Tíz dekázás, megszakításokkal – A Fészek Egyesület gyermekek átmeneti otthonában jártunk
Érden, ebben a házban gyerekeket mentenek. Gyereklelkeket főleg – egyszerre maximum tizennégyet. A Fészek Egyesület gyermekek átmeneti otthonában mindent megtesznek, hogy ha nagy is a baj, senkinek ne kelljen állami gondozásba kerülnie, hanem a család, a helyzet javuljon, a krízis múljon el. Sokkal többre lenne szükség ilyenből az országban. Dobray Sarolta riportja.
Kincs, ami van – A tokaji aszú nyomában
A tokaji aszú aranykorának a filoxéra vetett véget, majd jöttek sorban a történelmi és gazdasági csapások. De a szőlő nőtt, a borász dolgozott, és megmaradt a föld, a nap, a hegyek és a vizek ereje is. A világon egyedülálló, teljes egészében természetes módon készített, páratlan nemzeti kincsünk, az aszú megérdemli, hogy újra a világ borainak élére emelkedjen. Hogy mi, magyarok odaemeljük. Hulej Emese riportja.
Utazás a valóságba – Egy napot töltöttünk az Adománytaxi csapatával
Közel kell menni, ez a lényeg. A szemükbe nézni. Ezt találták ki az Adománytaxisok. Hogy nemcsak házhoz mennek a fővárosi feleslegért, nemcsak összekötik a vidéki hiánnyal, hanem annál sokkal többet is tesznek. Elviszik magukkal a burokban élő fővárosiakat az adományutakra. Általában a döbbenet az első. Tényleg lehet ilyen az élet?! Alig egy órányira Budapesttől? Aztán elkezdenek más szemmel nézni a magyar valóságra… Dobray Sarolta riportja.
Engem még nem talált meg senki – Egy nap az Elfogadás Sütöde csapatával
Van egy kicsi sütöde Monoron, a cigánytelep szélén. Cigány asszonyok sütnek ott, tiszta szívből, szeretettel, közmunkabérért, a Máltai Szeretetszolgálat szárnyai alatt. Milliószor álltak már úgy a monori piacon a süteményeikkel, hogy pár megvető pillantáson kívül semmit nem kaptak. Volt, hogy sírtak, de nem adták fel. Mert tudták, hogy nincs más út, a telepről ki, és önmagukba be. Dobray Sarolta riportja.
Milyen a megbecsültsége? – Idősgondozás határon innen és túl
Öregszik a társadalom, öregszik Európa: a magyar idősgondozókat tárt karokkal és jó fizetéssel várják külföldön. A helyükre ugyan érkeznek határon túli ápolók, de még mindig kevés a képzett szakember. Pedig ha jobban megbecsülnénk őket, több magyar tudna szakszerű gondozást kapni. Pór Attila riportja.
Lépések és gondolatok az édesapákért – Riport egy lélekemelő zarándokútról
Zarándokolni, avagy lelki tartalommal tölteni meg egy kirándulást, egyre többek igénye. Ehhez nem is kell feltétlenül távoli helyekre utazni, sem erőnkön felüli kilométereket vállalni. Elég akár a közeli erdőbe kimenni – és a lelkünkben is útra kelni. Szigeti Hajni riportja.