publicisztika
Helló tavasz, helló mínusz 20!
Tartok tőle, mindenkinek megvan az érzés, mikor a gyerekért időre oda kell érni, suliba, edzésre, különórára: a napi kapuzárási pánik. Huh, gyorsan, ne megint az én gyerekem várjon ott egyedül, a suli kapujában, az uszoda előterében, a művház recepcióján, vajon a többi szülő hogy a viharba ér oda időben?! Már csak ezt az egy e-mailt […]
Nők Lapja3 perc
V. Kulcsár Ildikó: A gondolkodás vasárnapja
Ülünk Lucával a Szaturnusz gyűrűjén. Lógázzuk a lábunkat. Én óvatosan, mert félek, ő önfeledten, közben egy huncut kismanót is felfedezni vél a távolban, aki vigyorogva ücsörög a gyűrű szélén, és hol a jobb kezében tartott esőzacskót, hol a balban szorongatott napsugárnyalábot dobja a Földre, hogy egyik percben süssön a nap, a következőben zuhogjon az eső. […]
V. Kulcsár Ildikó3 perc
Hulej Emese: Legyen ünnep
Körülnézett a konyhában. A kalács kel, a hús bepácolva, a sós rudak már a fémdobozban. Leereszkedett az asztal mellé, átolvasta a listát, kihúzott néhány tételt, és eltűnődött, nem felejtett-e el valamit. Levestészta, szószostál, abroszvasalás…? A feltámadt széltől ágak ütődtek az ablaknak, akkor vette észre, milyen későre jár. Holnap húsvétvasárnap. Szagos húsvét reggele, szavalta este Vince […]
Hulej Emese4 perc
Dudics Emese: Mozdulat(lanság)művészet
Panta rhei – írta fel mottóként a táblára Misi bácsi, a tanárunk az első fizikaórán. Minden folyik, a világon minden állandó mozgásban van. Mostanában valamiért újra és újra eszembe jut ez. Talán mert van valami megnyugtató abban, hogy – bármi történjék is – tudhatjuk: az anyag teszi a dolgát, az élet áramlik. Elektronok protonokkal kapcsolódnak […]
Dudics Emese3 perc
V. Kulcsár Ildikó: Hová rejtselek?
Esti imádság A háborús gyermekszobában „Ki fényesebb vagy, mint a csillagok S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok, Én nem tudom, mi az a háború, De látom, hogy mindenki szomorú. (…) És reszketek, mint fiókmadár – Uram, a háborút parancsold vissza már!” (Móra Ferenc) Nem, nem, nem! Nem politizálok! Én csak örökre bevésődött képekről […]
V. Kulcsár Ildikó4 perc
Dobray Sarolta: Mit tennénk?
Kilenc órán át feküdt a földön a nyolcvanöt éves svájci fotós, René Robert, miután elesett egy forgalmas párizsi utcán, majd kihűlés következtében meghalt. Ezt írják megrendült hangon az újságok. Olvasom még, hogy René Robert azon a napon a megszokott esti sétájára indult a lakhelyéhez közeli Rue de Turbigón, úgy este nyolc óra körül. Gondolom, nem […]
Dobray Sarolta4 perc
Az üzenet pillangóval érkezik
Távolinak tűnt a tél. A Nap még nem erőtlen korongként sajnálkozott a Föld nevű bolygón didergő embereken, inkább lágyan simogatta az arcunkat, míg a szépséges solymári temetőben gyülekeztünk. Sokan voltunk, halkan beszélgettünk: Emlékszel, amikor Éva…? Valószínűtlenül éreztem magam, összecsúszott múlt és jelen. Láttam a feliratot, dr. Baán Éva, élt kilencvennégy évet, ő mégis mellettem állt, […]
V. Kulcsár Ildikó3 perc
Bus István: Temető és babanyál
Az elmúlt év végén a Facebookon végigsöpört a babát magukra kötöző apukák cunamija. A rengeteg fotó bennem is megmozdított valamit: olyan emlékek és érzések törtek rám miattuk, amibe jó volt újra és újra fejest ugrani. Benyitok az ajtón, munka után, délután öt felé. A kedves és nyugis kislányunk négy hónapos. Ledobom a cuccaimat, beviszem a […]
Bus István4 perc