riport
Malacunk volt – Riport egy Balaton-felvidéki disznó emlékére
Nem is tudom, jártam-e már télen a Balatonnál, tűnődöm, miközben tűkön ülök, szinte gyermeki várakozás van bennem, mint mindig, hogy végre lássam a kékségét, felbukkanjon a megunhatatlan tó. Szikrázó napsütéshez van szerencsénk, még jó, hogy nem én vezetek, mert folyton a Balatont bámulom, illetve a telefonomat, hogy fotózzam, és kikeressem a YouTube-ról V Zolika klasszikusát, […]
Szükséghelyzetből közösség
– Jöjjön nyugodtan, a ház előtt látja majd a karácsonyfát, amit hatszáz horgolt kockával borítottunk be – mondja a telefonban a II. Kerületi Kulturális Nonprofit Kft. operatív ügyvezetője, Vámos Ágnes. Sajnos nem tudok látványosan lelkesedni egy horgolt karácsonyfáért, egészen addig, amíg meg nem pillantom teljes életnagyságában. Mert meglepően jól néz ki. Meg is állok, és […]
A természet gondnokai – Favágókkal az erdőben
Természetesen nem én fogom kivágni őket, ugyanis a fakitermelésnél kevés veszélyesebb tevékenységet lehet végezni az erdőben – tisztes távolból nézhetjük csak a műveleteket. És mielőtt bárki a szívéhez kapna, hogy fagyilkosok vagyunk, előrebocsátjuk, hogy az erdei favágás nemcsak az emberek, de a kezelt erdők érdekét is szolgálja. Minderről dr. Csépányi Péter erdőmérnök, a Pilisi Parkerdő […]
Vannak még csodák – Történetek az állatkórházból
Kicsi szürke kutya ül a lány lábánál. A kicsi szürke test remeg, a lány keze a hátát simogatja, szinte öntudatlanul, mintha ezek a mozdulatok éppúgy őhozzá és a kutyájához tartoznának, mint a levegővétel. A lány szeme csupa könny. Várnak a sorukra a szép váróban. A sorsukra, ami láthatóan közös. Vajon az ebek fejében ugyanaz jár […]
„A színház Én vagyok”
Egy hatalmas fémajtót keresek a Váci és az Irányi utca sarkán. Döngve csukódik be mögöttem, a hátulján rögtönzött cetli: „Csukd be, mert fűtünk!” Jó jel, ezek szerint még bírják fizetni a számlákat. Lebotorkálok a lépcsőn (hány méter mélyen lehetek?), csak ott emelem fel a tekintetem: kétméteres „óriás” áll előttem, lobogó ősz hajjal. Cziczó Attila. – […]
Az olvasás hangos öröme – Önkéntes felolvasók
Az utcán befejezték a kalapálást a garázsfelújítók. Még világos van, Sára odaül az íróasztalához, a klaviatúratámasztó helyére könyvet fektet. Kitölt egy pohárka Salvus vizet, ráhúzza a zajszűrőt a diktafonra, de mielőtt bekapcsolná, nyelvtörőkkel melegít. A pici pocakon pöckölt pockot mondja el, meg azt, hogy rájár a rájára a rúd, és azt is, hogy luxus Moszkvics […]
Nyolc kicsi bőrönd – Gizi mama és a mézeskalács illata
Nézem, milyen tiszta rajta minden, már-már makulátlan: a ruhája, a bőre, a tekintete. Mesekönyvekben látni ilyet a tündérek között. Azt mondja, először leülni igazán úgy éjféltájt szokott, amikor megnézi a telefonján a gyerekek aznapi jegyeit meg a tanárok üzeneteit. – De én így szeretem. Ha nem kellene mindig csinálni valamit, abba bele is halnék – […]