riport
„Zavarban vagyok, és végtelenül hálás” – 9 millió – a Nők Lapja olvasóitól
Decemberben jártunk először Mantler Hajnalka tűz pusztította portáján, Bakonytamásiban, akkor még nem volt háború. Természetesnek tűnt az út menti falvak nyugalma, ám most különleges érték a béke, és még szebbnek tűnik a napfényben fürdő dimbes-dombos bakonyi táj meg a falu egyszerű és gazdagabb házai. Nemcsak eleink idején, de ma is törékeny a biztonság, hiszen egyetlen […]
„Ugye egyszer majd hazamehetünk?” – Civilek a menekültekért
A külvárosi utca csendes, forgalom alig veri föl az aszfalt vastag porát. A Madridi utca kilences számú ház udvara viszont porzik. Nyolc-tíz önfeledtnek látszó gyerek – kicsi és kamasz, fiú és lány – rúgja a labdát. Mögöttük a munkásszállónak épült ötemeletes szürke ház magasodik, ami most átmeneti szállást nyújt a menekülteknek. Az udvaron a rögtönzött […]
Gombaforradalom
Amikor a kis budafoki utcában leparkolunk, a kocsiból még nem látszik az út mellett tátongó mélység, ahol megbújik a Hungarian Fungi and Art hálózat, a HIFA közösségi tere. A faasztalnál néhányan ebédelnek ‒ természetesen gombalevest ‒, szemben a falon misztikus fonott kör: a gombafonalat jelképezi. A sarokban egy kétméteres gombainstalláció áll fehér lepedőbe csavarva, lila […]
A pusztai örökség őrzői
Lassan egy órája haladunk az Alföld kora tavaszi, foltvarrott szántói, legelői között, amikor lekanyarodunk az autópályáról, és a lapos tájra terült Kecskemétet kikerülve egy mellékútra térünk le. Errefelé ritkásan állnak az épületek, széles termőföldek választják el őket egymástól. A Pogány Tanyát messziről felismerem. A hosszúkás parasztházat és a generációk kincseit rejtő melléképületeket drótkerítés veszi körül, […]
Nyerj futóversenyt, láb nélkül! – Az integrált oktatás álma
Gyakran jutott eszembe a megosztott, régi Berlin, míg az integrált oktatásról gyűjtöttem információkat. Ugyanis ifjonc koromban gyorsan felfedeztem, két arca van: egy nappali és egy éjszakai. A nappali azt sugallta, minden tökéletes, közben nem voltak válaszok a kínos kérdésekre, aztán este, a sörözők mélyén ugyanazok meséltek ellentmondásokról, visszásságokról, fájdalmakról, akik a nappali idillt vetítették. S […]
Ingyenes, és mégsem – Belevágunk a lombikozásba
A tulajdonosváltás Katalint épp két meddőségi kezelés között érte. Az első idején ugyanaz az intézmény még magánkézben volt, a másodiknál már megvette az állam. – Bár az első lombikprogram nem volt sikeres, három hónap után úgy döntöttünk, megpróbáljuk másodjára is – meséli a huszonhét éves Katalin. – Ha minden jól ment volna, tavaly október […]
Matyó, zen, generációk – Újrafogalmazott hagyományok
Na, ki az első, aki szembejön velem Tard főutcáján? Dadus, Hajdú Miklósné! Kunos vágású szemének villanása, cinkos mosolya azt üzeni, ő is megismert. – Az újságírónő, ugye? Emlékszem ám még a riportjára. „Fél ötkor kel, ahogy a tehén egyet bődül, már teszi elé a szénát, eteti a libákat, kacsákat, hogy nyolcra már Váczi Roziéknál lehessen…” […]
