riport
Önzetlen segítők, akikre érdemes odafigyelni
Igaz Böjte Csaba állítása, miszerint az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni. Csakhogy könnyebb szeretni, segíteni és jobbá tenni üde arcú, szegény kisgyerekeket, mint elhanyagolt, beteg, panaszkodó, néha agresszív felnőtteket. Velük ki törődik? Lehet, hogy az angyalok? V. Kulcsár Ildikó riportja.
Sótlan, ízetlen, színtelen – Lejtőre került a menzareform
A fejlődő szervezetnek mindenekelőtt egészséges táplálékra, sok fehérjére, zöldségre, gyümölcsre, és csak igen kevés sóra, cukorra van szüksége. Ezt célozta meg a kormány szeptember 1-jén bevezetett közétkeztetési reformja. Csakhogy úgy tűnik, valami félrecsúszhatott. Utánanéztünk, mi áll ennek hátterében...
Védőháló nélkül – Ilyen a légtornászok egy napja
Egy nap. Mindenkinek 24 óra jut benne, hogy éljen. A milliárdosnak, a gyári munkásnak, a bölcsnek, a haldoklónak, az örömlánynak, a légtornásznak… Mindenkinek. Mind kinyitja a szemét, amikor ébred, mind becsukja, mikor fekszik. De hogy a kettő között mi van, az egészen más. Kövesd velünk két légtornász egy napját!
Kóstoló a Kóstoldából – Az első cigány lakásétteremben jártunk
„Végy egy jól érett társadalmi problémát. Hámozd le a héját. Kockázd apróra. Dobd bele a nyers hozzávalókat a közösségi térbe. Egy csipet empátia, egy marék kitartás… és sok-sok munka. A platni mellől nem szabad felállni! A végeredmény magáért beszél.” Hát ennyi az első cigány lakásétterem, a Kóstolda receptje.
Kocsmakvíz – Hétfő esti láz
Kell egy csapat. Válasszunk neki jópofa nevet, aztán válasszuk ki a játék helyszínei közül azt a kocsmát, pubot, klubot, ami hozzánk legközelebb esik. Regisztráljunk, mert sok a vetélytárs, és elég gyorsak is. Ha van némi tudásunk, elegendő játékos kedvünk, és szabadak a hétfő estéink, garantáltan jól érezzük majd magunkat.
Kezek a homokban – Fogyatékosotthonban, Zsirán
Először nézzék meg a képeket. Időzzenek el egy-egy arcnál. Képzeljék Tereza mellé magukat. Igen, az a piros tréningruhás. Vagy térdeljenek a homokba János mellé. Vagy csak támaszkodjanak egy fának a zsirai kastélyparkban, és olvadjanak bele csapatnyi ember boldog játékába. Akik mások, mint mi. De ezt csak addig hiszed, míg meg nem ismered Terezát, Jánost, Jolánt és a többieket. Ám a megismerésük ravasz csapdákat rejt: önmagad vizsgálatával kezdődik.
Milyen az út vége? – Riport a Hospice-házban
Egy beteg hozzátartozója azt mondta: az élet utolsó szakaszában a szeretet fölerősödik, szinte tapinthatóvá válik. Mire a másik így szólt: elég nagy baj, hogy csak akkor! Nekem pedig adatott két nap az utolsó heteiket élő betegek között, és az az érzésem, ha megfelelő a környezet, nincs fájdalom, félelem, a várakozás ideje az élet szép szakaszává válhat. Árvai Magdolna írása.