schäffer erzsébet
Schäffer Erzsébet: Az élet csodaszép!
Valamikor 1946 karácsonya előtt néhány nappal az amerikai mozikban bemutattak egy filmet, ami enyhén szólva nem lett kasszasiker. A címe: It’s a Wonderful Life. Sok kritikus leszólta, szentimentális giccsnek bélyegezte. Rendezőjét, az akkor már sikeres Frank Caprát azzal vádolták, hogy gonosznak bélyegzi a vagyonos embereket, egysíkú és melodramatikus. Hiába jelölték öt Oscar-díjra, a film akkor […]
Schäffer Erzsébet: Tatjána a Via Marguttán
Pedig a díszletek tökéletesek voltak, a harangok zúgtak, a város jött-ment, vásárolt, karácsonyi lázban égett. Ők a forgatag közepette a csöndet keresték. Lenyűgözve ültek a Santa Caterina-templom freskói előtt, lassú léptekkel mászták meg a Spanyol lépcsőt, nem siettek sehova. Három, a valahai szentendrei bohém világban baráttá lett magyar. Ketten Kanadából, egy Provence-ból. Akkor éppen Rómában […]
Miért szeretem? – Karácsonyi ének
A hogy készültem erre az írásra, számtalan elemzésen, életrajzon rágtam át magam, és a novella, vagy inkább kisregény több fordítását is össze próbáltam hasonlítani. Mások mellett Mikes Lajos, Benedek Marcell, Barkóczi András átköltését éreztem a legvonzóbbnak. Hogy miért kezdem ilyen „technikai” részletekkel, ahelyett, hogy a klasszikussá vált irodalmi történetet mesélném? Arra is sor kerül. De éppen […]
Schäffer Erzsébet: Fogyó hold
Bár nem többemeletnyi magasságból, de messzibb viszi a tekintetet a távolság. Felülről látni a világot. A tetőablak üvegén halkan neszez a szitáló köd, s most éppen a szemergő eső finom zenéje ébreszt. A hajnali ködből csak az öreg ház két vaskos, magas kéményének tömbje sötétlik, körben fehér tenger. És fönt, fönt a magasban éles fényével […]
Schäffer Erzsébet: Keresgélés
Amikor beléptem, a konyhában világos volt. – Sétáltál? – kérdezte a lányom. A kisfiának csinálta a vacsorát. – Igen – mondtam, és néztem, ahogy a melegszendvicset teszi be a sütőbe. Jó sok sajtot reszelt rá. – Jó volt? – kérdezte, és elővette a deszkát meg a kést. Ez a kés mindig éles, ha kicsit tompul, meghúzom […]
Schäffer Erzsébet: Marika csengettyűje
Na jó, nem minden tolatásnál, de volt már jó néhány oszlopom… Szóval egy ilyen idegi aktusnál jött oda Marika, a rá jellemző módon semmi másra nem figyelt, csak arra, amit közölni akart. Azonnal. Most. Nem vár vele. Ez esetben azt akarta mondani, hogy a kezében lévő tárgyat nekem szeretné adni, mert nálam van annak a […]
Aki elmegy, az szembenéz önmagával
Napok óta pörgetem emlékezetem filmjét a találkozásainkról. Az első, a klinikán, egy gyógyíthatatlan kisfiú betegágyánál. Évek múlva Kisorosziban, a konyhában, aztán férjével, Mészöly Miklóssal együtt, séta közben a Duna-parton. Már egyedüllétben, Városmajor utcai lakásuk nappalijában… Ülünk, beszélgetünk, néha koccintunk. És közben hallom a hangját, benne azt a meleg tónust, ami örökre emlékezetes marad. Ha elfogadják, […]
Schäffer Erzsébet: A kályha
Kéz alatt vettem a szomszéd faluban, négy meglett férfi kellett az ideszállításához. Öntöttvas kályha. Na jó, nem az a régi öntöttvas, vannak lemezzel kiváltott részei, de azért mégis, már küllemében azokat a régi időket idézi, amikor odakint csikorgó hideg volt, s a kis ház alacsony szobájában ingujjra lehetett vetkőzni. Igaz, a lábunkon cipő volt, nem […]