schäffer erzsébet
Schäffer Erzsébet: A szív titkai
A nádassal körülvett kis balatoni strandon, ha indul a nyár, évek óta megjelenik egy apa a fiával. Mindig késő délután jönnek, vagy kora délelőtt, akkor a strandon nincsenek túl sokan. Sok éve látom őket. A férfi dús fekete haja mára megőszült, a nemrég nagykamasz fiú huszonéves gyerek maradt. Puha fehér testével, laza ízületeivel, kaszáló mozdulataival, […]
Schäffer Erzsébet: Kő és kenyér
Szent Iván után még mindig hosszúak a nappalok. Már elmúlt hét óra, de mielőtt a hegy mögé bukik a nap, aranyba vonja a legmagasabb fenyő csúcsát. A hőségtől elnyúlva fekszem egy kerti nyugszéken, nézem az öreg fenyő égre rajzolt ágait. Teli vannak zsenge, banánzöld tobozzal. A napsütésben még a színük is olyan, mint az éretlen […]
Schäffer Erzsébet: A tető, a kúpcserép és a rozsdafarkú
Harapni lehet a hajnalt. Olyan friss, olyan tiszta, olyan hűvös. Beengeded az ablakokon, aztán rácsukod a kilincset. Úgy alakult, hogy most pár hónapig egy tetőtérben lakom. Fák koronájában. Magasan az utca és a környék házai fölött. Szemmagasságban kedvenc hegyünkkel. Oldalában a hajdani kavicsbánya vájta sárga sebeit – innen jól látni – majdhogynem benőtték a körbe […]
Schäffer Erzsébet: A most és a majd között
Előttem a villanydróton sűrű sorban gyémántszemek. Királynői nyakék: esőcseppek. Kidugom a kezem az ablakon, vízpermet szitál rá. Május végi eső. Nem zuhog, nem ömlik, sűrű cseppekben nem hullik, szitál csöndesen, makacs egyhangúsággal, áztatón. A föld már egy jó ásónyomig nedves. A gyomok hosszú gyökere kis lazítás után enged. Még a pitypangot is könnyen ki lehet […]
Schäffer Erzsébet: Pirospacsi
Talán Tiszaszederkényben történt, ha jól emlékszem. De az is lehet, hogy a környéken. Meg ne bántsak senkit, ha tévedek. Jó pár éve volt. Meséltem már erről szóban, fel is idézem magamnak azt a bizonyos mondatot. Mert észrevettem… na, de erről majd később. Szóval, előadásra hívtak a helyi könyvtárba, s úgy szerveztük, hogy ott is aludjak, […]