szegő andrás
Koncz Zsuzsa: Rohan az idő
Amint a legújabb lemezedet hallgattam, furcsa érzések kavarogtak bennem. Már a cím is meglepő volt tőled, aki olyan zárkózott vagy, olyan méltóságteljes, nehezen megnyíló, ehhez képest itt ez a mélyről jövő, lélekből fakadó vallomás, hogy Te szeress legalább. Gyanítom, hogy félreértetted a címet. Nem az én személyes szeretetvágyamat akarom vele világgá röppenteni. Dehogy! Itt egy […]
Halász Judit: Vitézekről, kalózokról és nagymamákról
Egy rövidtávfutó számol azzal, hogy huszonvalahány évig tart a karrierje, egy táncos a negyvenes évei közepéig, egy derék könyvelő a nyugdíjaskoráig dolgozhat – de hogy van ezzel például egy színész? Oda akarsz kilyukadni, hogy mire eléri a nyolcvanadik életévét, netán annyira szenilis lesz, hogy elfelejt visszavonulni? Isten ments! Téged tegnap láttalak egy premieren, ragyogtál, tüneményes […]
7 gondolat – Cserhalmi György
„Elfogadom a múltamat úgy, ahogy volt; aki többnyire kivetnivalót talál benne, annak is rábólintok a véleményére, aki valami jót is felfedez benne, azt meg hetvennégy évesen ugyan miért ábrándítsam ki? Engem a jelen és a jövő foglalkoztat egyre sűrűbben, ezért, ha megengednék, azokról a dolgokról mondanék néhány mondatot, amelyek alapvetően hozzátartoznak a teljességhez, hogy egyáltalán […]
Szegő András: Távolból csodálom
Igazgatók díszbeszédei, osztályfőnökök figyelemfelkeltő szónoklatai, hogy eddig lehettünk lusta disznók, de idéntől vége a lógásnak, szélhámoskodásnak, mert az életnek tanulunk, és az közeledik, mint a sebesvonat, majd valamelyik stréber osztálytársunk lángoló szavakkal elmondja Ady Üzenet egykori iskolámba című valóban zseniális versét, és mi akkor még nem értünk belőle semmit. Az iskolakezdés formális, ünnepélyes, szertartásos része. […]
