tanya
A pusztai örökség őrzői
Lassan egy órája haladunk az Alföld kora tavaszi, foltvarrott szántói, legelői között, amikor lekanyarodunk az autópályáról, és a lapos tájra terült Kecskemétet kikerülve egy mellékútra térünk le. Errefelé ritkásan állnak az épületek, széles termőföldek választják el őket egymástól. A Pogány Tanyát messziről felismerem. A hosszúkás parasztházat és a generációk kincseit rejtő melléképületeket drótkerítés veszi körül, […]
Natúrfarm a Dráva közelében – Tótokföldjén jártunk
Két út volt előttünk, az eső után mindkettő járhatatlan. Már-már megoldhatatlannak tűnt, hogy eljussunk Tótokföldjére, de csak megérkeztünk. Nem kellett több pár percnél, hogy kiderüljön, megérte. Két városlakó fiatal kezdett itt új életet, akik remélik, hogy az önellátás vonzó és élhető példájával új közösséget építhetnek az aprócska baranyai faluban. Hulej Emese riportja.
A semmi ágán – A tanyák elfeledett emberei
A véletlen vezetett épp Polyákbokorra, és épp Mezei Andráshoz. Lehetne szinte bárki a szabolcsi bokortanyák eltűnő világából, vagy egyéb tájairól az országnak, a valóság másik feléből. Ő harmincnégy éve egyedül neveli értelmi fogyatékos lányát, a semmi legközepén. Rokkantnyugdíjat kapott, több okból – láb, gerinc, idegek. Azt elvették tőle. Kapott aztán némi segélyt. Az is elvették. Mindent elvettek, a semmiből. Dobray Sarolta riportja.