tévés kedvenceink
Tévés kedvenceink: Juhász Árpád
Véletlenül lett tévés, egyszer ugyanis megkérték, hogy ugorjon be egy vetélkedőbe műsorvezetőnek, ő beugrott, és úgy maradt. Gyerekkorában éjszakánként kijárt az erdőbe aludni, de volt, hogy egy hétre eltűnt a Pilisben – egyetlen pokróccal! Legjobban ma is a természetben érzi magát, és időnként visszanézi saját természetfilmjeit. Szegő András interjúja.
Tévés kedvenceink: Juhász Előd
Jelenség. Lényegében ugyanolyan most a 80. életévébe lépésének küszöbén, mint amikor négy évtizeddel ezelőtt a képernyőn megismerhettük. Juhász Előd jött, látott, győzött. Nem műfajt teremtett, hanem ő maga vált műfajjá műsorával, a Zenebutikkal, amely huszonegy évig levehetetlenné vált a képernyőről, és legendája ma is él. Szegő András interjúja.
Tévés kedvenceink: Betlen János
Kisfiús mosoly, pózmentes természetesség, egyetértésre, megértésre törekvés. Általában így emlékeznek a nézők a tévéhíradóból, a Napkeltéből, az Aktuálisból és számtalan más műsorból is ismert Betlen Jánosra. Aztán két évvel ezelőtt nyugdíjba ment, eltűnt a képernyőről. Lehet élni munka (tévézés) nélkül, ha valaki huszonöt éven át a „doboz” foglya és szerelmese volt? V. Kulcsár Ildikó interjúja.
Tévés kedvenceink: Vinkó József
Nehéz meghatározni, hogy mihez ért legjobban, mert volt minden: újságíró, dramaturg, műfordító, színikritikus, könyvkiadó, televíziós szerkesztő- műsorvezető – és tette mindezt felkészülten, kiválóan, profi szinten. Amikor a tévében sok műsorvezető súgógépről olvasta a szövegét, ő „mankó” nélkül is folyamatosan, élvezetesen beszélt, minden szavát itták a nézők.
Tévés kedvenceink: Novotny Zoltán, a képernyős rádiós
Évtizedek óta visz bennünket sportesemények közelébe, riporter, tudósító, de még annál is több, a sport nagykövete. Kedvenc rádiósunk csak rövidebb ideig volt a televízió képernyőjén, mert az igazi nagy szerelem a rádiózás számára. Szegő András interjúja.