vannak vidékek legbelül
Schäffer Erzsébet: Tatjána a Via Marguttán
Pedig a díszletek tökéletesek voltak, a harangok zúgtak, a város jött-ment, vásárolt, karácsonyi lázban égett. Ők a forgatag közepette a csöndet keresték. Lenyűgözve ültek a Santa Caterina-templom freskói előtt, lassú léptekkel mászták meg a Spanyol lépcsőt, nem siettek sehova. Három, a valahai szentendrei bohém világban baráttá lett magyar. Ketten Kanadából, egy Provence-ból. Akkor éppen Rómában […]
Schäffer Erzsébet: Fogyó hold
Bár nem többemeletnyi magasságból, de messzibb viszi a tekintetet a távolság. Felülről látni a világot. A tetőablak üvegén halkan neszez a szitáló köd, s most éppen a szemergő eső finom zenéje ébreszt. A hajnali ködből csak az öreg ház két vaskos, magas kéményének tömbje sötétlik, körben fehér tenger. És fönt, fönt a magasban éles fényével […]
Schäffer Erzsébet: Keresgélés
Amikor beléptem, a konyhában világos volt. – Sétáltál? – kérdezte a lányom. A kisfiának csinálta a vacsorát. – Igen – mondtam, és néztem, ahogy a melegszendvicset teszi be a sütőbe. Jó sok sajtot reszelt rá. – Jó volt? – kérdezte, és elővette a deszkát meg a kést. Ez a kés mindig éles, ha kicsit tompul, meghúzom […]
Schäffer Erzsébet: Marika csengettyűje
Na jó, nem minden tolatásnál, de volt már jó néhány oszlopom… Szóval egy ilyen idegi aktusnál jött oda Marika, a rá jellemző módon semmi másra nem figyelt, csak arra, amit közölni akart. Azonnal. Most. Nem vár vele. Ez esetben azt akarta mondani, hogy a kezében lévő tárgyat nekem szeretné adni, mert nálam van annak a […]
Schäffer Erzsébet: A kályha
Kéz alatt vettem a szomszéd faluban, négy meglett férfi kellett az ideszállításához. Öntöttvas kályha. Na jó, nem az a régi öntöttvas, vannak lemezzel kiváltott részei, de azért mégis, már küllemében azokat a régi időket idézi, amikor odakint csikorgó hideg volt, s a kis ház alacsony szobájában ingujjra lehetett vetkőzni. Igaz, a lábunkon cipő volt, nem […]
Schäffer Erzsébet: Bárhogy lesz, úgy lesz
Nemrég megint tépelődő hajnalokról írtam. Ráébredésekről, az elégedettség utáni vágyról, az önmagamnak való megbocsátás nehézségeiről. És a feloldásról, ami felér egy újjászületéssel. Meglepően sokan kapcsolódtak ezekhez a gondolatokhoz. Jó volt más szempontokról, tépelődésekről olvasni. S még jobb megízlelni és a magam számára elraktározni a tanulságokat. Egy férfi leveléből: „Kedves Hölgyem! Nemrégiben találtam egy rövid vallomást, […]
Schäffer Erzsébet: C’era una volta
Egyszer volt… Emlékeznek a tejfolyóra a Csoda Milánóban első jeleneteiben? Az öreg hölgy és a káposztái között talált kisfiú játékára? Kifutott a kisfiúra bízott tej. Csorgott le a tűzhelyről a földre. Csak csorgott, fehér folyócska lett belőle. Az öreg hölgy, amikor meglátta, meghökkent. Aztán szaladt, apró fakocka házakat, kicsi fákat hozott a fiókból, és a […]
Schäffer Erzsébet: Az öregasszony és az ifjú
Alkonyodik. Az Oszoly csúcsát még eléri a Nap. Rég láttam ezt a már-már giccsbe hajló képet, fehér sziklák rózsaszínben. Fölöttük fenyegető sötét felhők. A hetek óta tartó tikkadt melegbe láthatatlan forgókat vág az eddig ki tudja hol heverő lusta szél. Most mintha korbáccsal hajtanák, a percenként felcsattanó, egyre vadabb villámok közt cikázik. Egy-kettő-három-négy… számolom, mint […]
Schäffer Erzsébet: Tanítóim, a hajnalok
A hajnalok az igazi tanítók. Amikor egy-két tiszta órában magad vagy. Még nem kelt fel a nap, de az árnyékok már nem ülik meg se a szobát, se a képzeletedet. De te is tudod, ott vannak. Csönd van. Ha valahol távol, erdőben, magányos vízparton, ligetes hegyoldalban ébredsz – ott mélységes csönd van. De forgalmas városban, […]