vannak vidékek legbelül
Schäffer Erzsébet: A szív titkai
A nádassal körülvett kis balatoni strandon, ha indul a nyár, évek óta megjelenik egy apa a fiával. Mindig késő délután jönnek, vagy kora délelőtt, akkor a strandon nincsenek túl sokan. Sok éve látom őket. A férfi dús fekete haja mára megőszült, a nemrég nagykamasz fiú huszonéves gyerek maradt. Puha fehér testével, laza ízületeivel, kaszáló mozdulataival, […]
Schäffer Erzsébet: Kő és kenyér
Szent Iván után még mindig hosszúak a nappalok. Már elmúlt hét óra, de mielőtt a hegy mögé bukik a nap, aranyba vonja a legmagasabb fenyő csúcsát. A hőségtől elnyúlva fekszem egy kerti nyugszéken, nézem az öreg fenyő égre rajzolt ágait. Teli vannak zsenge, banánzöld tobozzal. A napsütésben még a színük is olyan, mint az éretlen […]
Schäffer Erzsébet: A tető, a kúpcserép és a rozsdafarkú
Harapni lehet a hajnalt. Olyan friss, olyan tiszta, olyan hűvös. Beengeded az ablakokon, aztán rácsukod a kilincset. Úgy alakult, hogy most pár hónapig egy tetőtérben lakom. Fák koronájában. Magasan az utca és a környék házai fölött. Szemmagasságban kedvenc hegyünkkel. Oldalában a hajdani kavicsbánya vájta sárga sebeit – innen jól látni – majdhogynem benőtték a körbe […]
Schäffer Erzsébet: A most és a majd között
Előttem a villanydróton sűrű sorban gyémántszemek. Királynői nyakék: esőcseppek. Kidugom a kezem az ablakon, vízpermet szitál rá. Május végi eső. Nem zuhog, nem ömlik, sűrű cseppekben nem hullik, szitál csöndesen, makacs egyhangúsággal, áztatón. A föld már egy jó ásónyomig nedves. A gyomok hosszú gyökere kis lazítás után enged. Még a pitypangot is könnyen ki lehet […]
Schäffer Erzsébet: Pirospacsi
Talán Tiszaszederkényben történt, ha jól emlékszem. De az is lehet, hogy a környéken. Meg ne bántsak senkit, ha tévedek. Jó pár éve volt. Meséltem már erről szóban, fel is idézem magamnak azt a bizonyos mondatot. Mert észrevettem… na, de erről majd később. Szóval, előadásra hívtak a helyi könyvtárba, s úgy szerveztük, hogy ott is aludjak, […]
Schäffer Erzsébet: Dorina Cegléden leszállt
Kunszentmártonba utaztam a kora délutáni órákban. Időben értem a Nyugatiba, végre nem kellett rohanni. Megbámultam a bejáratnál az új kijelzőt, néztem a csarnokban az újrafestett hatalmas öntöttvas oszlopokat, a frissen ültetett árvácskákat, az embereket, az ilyeneket meg az olyanokat. Szeretem a vasút világát. Rég tudom, a legjobb vonattal utazni. A legyintőknek már nem mondom se […]
Schäffer Erzsébet: Tulipán, kék hokedlin
A szurdokban, a két keréknyom között néhol sárgával pettyezett friss zöld csík húzódik. Salátaboglárka, végestelen végig. Szedem az apró leveleket. Cérnavékony száruk mélyre bújik az avarba. Alig húzok rajta, kis csokornyi zöld levélke marad a kezemben. A medvehagymára a bozót alján találtam rá. Jó két méter sugarú körben egész telep zöldellik a barna avar fölött. […]
Schäffer Erzsébet: Majd ha a test a testhez ér
Jó reggelt, világ! Te is érzed, ahogy játszik velünk ez a kalapját félrecsapó nyurga suhanc, ez az Április? Egyik pillanatban árkot ugrik, másikban fölborzolja a rikácsoló szajkó tollait, hajnalra havat küld, s a fehér takaró alól ibolyát szed nagy csokorral, a patak fodraira szórja, vigyétek! Sokat vagyok ott a mélyutak mentén és fönt a szőlő […]
Schäffer Erzsébet: Az ikerhölgyek öröksége
Chopin keringő dallama szállt, s gurult a konflis a két, matrózruhába öltöztetett kislánnyal… Régi fotókat nézegettünk, csipkés pólyákat, aztán két tüllruhás karcsú balerinát. Veronika elunja a képeket, fölcsatolja a tangóharmonikát, Vica mutatja a pas de deux lépéseit… Nevetünk. Minden volt nekem az a délután: történelemóra, illemtanóra, balettóra. De leginkább két gyermeklelkű, öreg valaha volt balerina […]