vannak vidékek legbelül
A taxisofőr és a lyukas rocska
Kora délután volt. Kocsival akartam menni. Etyekre kellett eljutnom. Kettőkor még sütött a nap. Fél négykor leszakadt az ég, borsónyi jég verte az ablakokat, a tiszafa földig hajolt, a fenyők nyikorogva dőltek jobbra-balra. Indulnom kellett volna, de még vártam. Hiába tiltakoztam, valaki taxit hívott. Dühömben összeszorítottam a fogam, nem akartam idegen emberrel együtt lenni, se […]
Schäffer Erzsébet: Ott az irgalom…
Ülök a konyhaasztalnál, vágok egy szelet kenyeret. Előttem üvegtálban libazsír és egy darabka illatos, mondjam inkább, szagos sajt. Kenem a kenyeret, szelem rá a sajtot. Nagyon ízletes a libazsíros kenyér sajttal. A konyhában a bal oldalamon is ablak, szemben is egy ablak. Mindkettőt befutotta a borostyán. Olyan szemtelen erővel, hogy már nemcsak a keretet hálózta […]
Schäffer Erzsébet: Receptek lányaimnak
Annyi mindent nem mondtam el. Nem mutattam meg. Annyi fontos tapasztalásomról nem beszéltem. Megfeledkeztem arról, hogy elmondjak az életüket talán megkönnyítő fogások, női praktikák közül jó sokat. Például, hogy ha lopni is kell hozzá az időt, de néha meg kell állni, csöndben, magadban. Hogy aztán még erősebb legyél. A főzelékeim selymességének titkát vajon megmutattam? Hogy […]
Schäffer Erzsébet: A rizsszem, a teknős meg a duda
Az imént rövid, de annál harsányabb dudaszó hallatszott fel az utcáról. Nem is dudaszó, inkább valami ósdi dallamkürt lehet, gondoltam, úgy szól, mint a régvolt postakocsisok kürtje szólhatott. Kinéztem, nem láttam semmit. Tessék, most megint megszólalt, de hosszabban. Miért, miért nem, én rögtön arra gondoltam, hogy valahol itt az utcában most állt le egy öreg […]
Mínusz hat, és lesz köd is – Legyen célod a derűs nyugalom
Milyen jó együtt lenni, és mégis, mennyire vágyik néha az ember a magányra. Arra az egyedüllétre, ami nem bánt senkit, nincs a jelenléteddel tartozásod, nem hiányzol senkinek. Ott vannak, és te is ott vagy a közelükben, de kívül a körön, percekre, órákra magad, a gondolataiddal. Így hát lopok az éjszakákból. Még inkább a hajnalokból. Barátom […]
Vannak vidékek legbelül: Dacos, buta játék
Mint egy gyerekkori álom. Olyan volt a tegnap reggel. December ötödike, vasárnap. Későn feküdtem le. Elalvás előtt, legyen bármilyen hideg, mindig kimegyek. Jól megborzongatom magam. Így volt az este is, de akkor még nem lehetett sejteni semmit. Hajnalban, amikor ébredtem, nem hiszek a szememnek! Mi történt odakint az éjszaka sötét órái alatt?! Álltam az ablakban, […]
Álomfejtés – Űzd el szánalmaid, a jóság legyél te magad
Nem szoktam álmodni. Azt mondják, ez nem igaz. Mindenki álmodik. Akkor én nem szoktam emlékezni az álmaimra. Fáj is. Mintha valami fontosból kimaradnék. De ma hajnalban ránéztem az órára – az a régi utazó vekker, amit háromnaponta fel kell húzni, és ha felhúzom, akkor eszembe jut Paula, mert tőle kaptam, ő meg egy bogaras öregembertől […]
Schäffer Erszébet: A kék autó utasa
Barátomtól egyik éjjel nulla óra húsz perckor jött egy fotó. Barátom, aki rossz alvó és lírai alkat, címet is adott a képnek: Boldogság, gyere haza! A fotográfián két gyerek, legfeljebb ötévesek lehetnek – egy kisfiú és egy kislány szépen, ünneplőbe felöltözve –, hanyatt fekszik szorosan egymás mellett egy sáros pocsolyában. Fejük oldalt fordul, szembenéznek egymással: […]