vélemény
Egyedül
Bogáti Péter Az utolsó ember című könyvében egy tudós arra megy ki a biztonságos laborjából, hogy valamilyen rejtélyes okból eltűnt, megsemmisült az emberiség. A férfi napokig ide-oda ténfereg a kihalt városban, és amikor éppen nem a boltok polcairól reggelizik, olyanokkal üti el az időt, hogy például az exfőnöke fiókjában kotorászik. A könyv végső tanulsága az, […]
Pór Attila2 perc
Vigyázat, parlagfű!
Tegnap egy tízfős társaságban ültem, akik közül ketten megállás nélkül fújták az orrukat, egy kisfiúnak pedig az édesanyja kénytelen volt egy spray-vel befújni a szájába, hogy szerencsétlen gyerek kapjon levegőt. Egészen apokaliptikus élmény volt, a parlagfű támadásba lendült, és úgy tűnt, a szemem előtt akarja elpusztítani az emberiséget. Nem túlzás, ha tudjuk, hogy Magyarországon ezekben […]
Koronczay Lilla2 perc
Lehet a boldogságot tanítani?
A gyerekeim órarendjében szinte ugyanazok az órák váltják egymást, mint a nyolcvanas években az enyémben. Annyi a különbség, hogy ők tanulnak informatikát (túl keveset), én pedig tanultam oroszt (túl sokat). Csakhogy a világ azóta kifordult a sarkaiból, a mai diákoknak egészen más tudásra, képességekre, készségekre volna szükségük, mint nekem volt anno. Az oktatási rendszer képtelen […]
Jónap Rita2 perc
Saját érdek
A Tokiói Orvosi Egyetemen 2010-ben negyven százalékra ugrott a sikeresen felvételiző lányok aránya. Az intézmény vezetői elképedtek az eredményen, és azóta minden évben gondoskodnak róla, hogy a női hallgatók száma ne érje el a harminc százalékot. A módszerük igen egyszerű: lerontják a lányok pontszámát. Az egyetemről kiszivárgó információk szerint a háttérben a vezetőség azon feltételezése […]
Jónap Rita2 perc
Valóságváltoztató szavak
A semlegesség zónája egyre nagyobb, ahogy egy neves olasz hetilap vezércikkében olvasom. Migránsok a tengeren, segélyszervezetek, nyilatkozatok. Szavak és képek háborúja folyik. Kapunk, elkapunk információfoszlányokat, de utána kellene nézni, hogy valójában mi áll egy útra kelő asszony kétségbeesett, üres tekintete mögött. Mert első pillantásra nem tudjuk eldönteni. Másodikra, sokadikra is nehéz. Egy média tematikájú foglalkozáson […]
Gősi Lilla2 perc
Tilos a szemkontaktus?
– Megőrült a világ! – ezzel kezdte utcabeli ismerősünk az üdvözlést, amikor találkoztunk. Vehemens tanárember, az a fajta, aki mindig pufog valamiért, viszont a diákjai elé odapakolja a világot, imádja az osztálya. Arra, amit mondott, én is felkaptam a fejem. Háromhetes körutazásról tértek haza. Feleségével – szintén tanár, és szintén a szent őrültek közül való […]
Schäffer Erzsébet2 perc
A szabadság vándorai
Ismertem egy férfit, aki nem volt a szavak embere. A felesége mesélte, hogy egyszer a főút mellett sétáltak, amikor a férfi váratlanul átszaladt a kocsik között a másik oldalra, és eltűnt a házak mögött. Öt perc múlva jött vissza. „Pisilnem kellett” – vonogatta a vállát. Amikor az esetről hallottam, megértettem, hogy a közhelynek, miszerint a […]
Pór Attila2 perc
Műanyag, te szemét!
Kilépek az ajtón, előttem hever egy kilapított koszos szívószál. Míg elérek a villamoshoz, akrobatikus mutatvánnyal kerülöm ki a fejem felé repülő nejlonzacskót, ami gyors irányváltással száguld tova egy szélvédőre. A rágó csomagolása bánatosan hever a fa tövében. Az eldobott műanyagpohár az aszfalton küzd az elemekkel és az autók kerekeivel. Az ásványvizes palack kupakja fél méterre […]
Sors Rita2 perc
Legyen zene
A minap fokhagymaszedés közben ukrán és olasz munkatársaimmal beszélgetve kerültek szóba gyerekkorunk dallamai. „Nálunk ninnanannának nevezik az altatókat” – csicseregte Francesca. Aztán a föld fölött hajlongva dúdolni kezdtünk. „Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó, icipici házikóban, icipici ágyikó. Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány…” Ahogy én se értettem az ukrán lány énekét, úgy […]
Gősi Lilla2 perc