Az iskolai szexedukáció gyakran még most is csak a nemi élet veszélyeiről és a biológiájáról szól, nem a szépségéről vagy a lelki oldaláról. Hufnágel Gabriella pszichológussal és szociális munkással próbálja megvilágítani, milyennek is kellene lennie a modern, 21. századi szexuális nevelésnek.

Elég gyakori eset, hogy bár a pedagógus vagy a szülő érzi, milyen fontos lenne a gyerekekkel beszélni a szexről vagy a nemi identitás kérdéséről, félnek, hogy kiesnek a megszokott szerepükből, és védtelenné válnak.

Ez történt Dóri lányának iskolájában is. A hatodikos kislány a nyári táborból hazatérve ennyit mondott: két osztálytársa leszbikus, kettő pedig biszexuális. Utóbbiról nem is tudta, mit jelent. Édesanyja jelezte az osztályfőnöknek, hogy talán az osztályban ideje lenne szexedukáció keretein belül beszélgetni a témáról, a tanárnő azonban elzárkózott, mondván, még túl kicsik ehhez…

Sokan azért tartanak a felvilágosítástól, mert

abban reménykednek, hogy ha nem beszélünk a gyerekeknek ezekről a dolgokról, akkor nem is fogja érdekelni őket.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi történik, ha túl korán találkoznak olyan témával, amire még nincsenek felkészülve. A nemzetközi kutatásokból azonban világosan kiderül: azokban az országokban, ahol az életkornak megfelelő, pozitív, modern és átfogó szexuális nevelést kapnak a gyerekek, ott nem korábban, hanem később és felelő sebben kezdenek szexuális életet élni.

Megtalálni a szavakat

A hazai tapasztalat azt mutatja: a gyerekek általában sokkal korábban találkoznak szexuális tartalmakkal, előbb néznek pornót, élnek nemi életet, mint ahogy azt a szülők szeretnék hinni, ezért is volna nagyon fontos az időben elkezdett szexedukáció.

„A célunk abban támogatni a gyerekeket, hogy szexuálisan egészséges és tudatos felnőttekké váljanak, akik tisztában vannak a saját testükkel, vágyaikkal, igényeikkel, vonzódásaikkal, nemi identitásukkal. Akik megértik és elfogadják azt is, hogy másoknak lehet másmilyen a szexuális orientációja, a nemi identitása, a szexuális igénye. Emellett tudják, mi a kárt okozó viselkedés, és meg tudják különböztetni azt az adott esetben furcsa, egyénenként eltérő, örömszerző, de kárt nem okozó viselkedésektől – magyarázza dr. Andics Attila pszichológus, tanár, agykutató, iskolai szexedukációs foglalkozások vezetője. – Ehhez

az egyik legelső lépés az, hogy szavakat tanítsunk a gyerekeknek, hogy beszélni tudjanak a saját testi-lelki érzéseikről.

Például amikor egy fiú rájön, hogy fitymaszűkülete van, és ettől fájdalmas a merevedése, csak eddig nem voltak szavai a segítségkéréshez, mert még a nemi szervére is főként dedós vagy trágár szavakat ismer. Szintén gyakran felmerülő probléma a szexuális orientáció kérdése. Ha a fiatal nem beszélhet vagy találkozhat olyan szempontokkal, hogy nincs azzal baj, ha a testi vágyai eltérnek a társaiétól, az komoly veszélyt jelenthet. Ha ő úgy érzi, hogy nem normális, szégyellnivaló, amit érez, az negatívan hat az önkifejezésére, életvitelére, magabiztosságára. A gyakorlati ismeretek átadásánál – mint az óvszer használata, a testünk működése –

lényegesebb a szemléletformálás és a készségfejlesztés, hogy a gyerekek megtanuljanak igent vagy nemet mondani, képesek legyenek kijelölni a saját határaikat,

és tudjanak beszélni arról, nekik mi fontos. Vagy hogy tisztában legyenek azzal, hogy a »nem« mindig erősebb, mint az »igen«. A klasszikus egyalkalmas, gyakran rövid és megkésett »felvilágosító« órákon sokszor csak a veszélyekről van szó, ami azért nem szerencsés, mert nem az a cél, hogy a fiatal az első szexuális aktusa miatt szorongjon, vagy bűntudatot érezzen. Ezért a kockázatok megbeszélése és a felelősségvállalás mellett támogatni kell őket abban, miként lehet pozitívan megélni a szexualitást.” 

Instant segítség a falon

Legutóbb hatodik osztályosoknak tartott foglalkozást az egyenlőségen alapuló párkapcsolatokról és a szerelemről Végh Manci iskolai szociális munkás.

„Általában a NANE és a Patent Egyesület által fejlesztett interaktív játékokon keresztül beszélgetünk az adott témáról – meséli. – Az első játéknál a gyerekek kis csapatokban dolgozva összeírták az egyenlőségen alapuló kapcsolatok jellemzőit, amelyekből tízes listát készítettek az alapján, ami mindenkinek fontos.

A szexedukáció fontos része az önismeret, az öngondoskodás, az önbecsülés, de beszélünk az aktuális szépségideálról, az azt övező társadalmi nyomásról és társadalmi szerepekről is.

Ideális esetben több alkalommal találkozom egy osztállyal, ami lehetővé teszi, hogy először megismerjük egymást, megfigyeljem, mennyi és milyen típusú ismerettel rendelkeznek a párkapcsolatról, szexualitásról. Önbizalom-növelő játékokat is játszunk. A gyerekek összeírják egy szófelhőbe, mi az, ami eszükbe jut a témával kapcsolatban. Ezután párba állnak, és felváltva beszélnek 2-2 percig, először egy példaképükről, akire felnéznek, majd saját magukról – a lényeg, hogy csak pozitív tulajdonságokat mondhatnak. Az a tapasztalatunk, hogy

sok gyerek számára furcsa, ha saját magukat kell dicsérni, mert eddig azt gondolták, aki így tesz, az beképzelt.

Általában inkább »lehúzzák« magukat, próbálunk segíteni, hogy ez ne így legyen. Ezután visszatérünk a szófelhőhöz és azon gondolkodunk, mivel lehet növelni az önbecsülésünket. Szokták mondani a zenehallgatást, a filmnézést, a barátokkal való beszélgetést, de a sírást és a meditációt is. Az ötletekből kisokos lesz, amit kiteszünk a tanterem falára. Így ha rossz napjuk van a gyerekeknek, kéznél van az instant segítség, amivel jobb kedvre derülhetnek.”

Szextingelő ötödikesek

A szakember szerint ha fokozatosan kialakul a gyerekekkel a bizalom, könnyebben nyílnak meg rázósabb témákkal kapcsolatban is.

„Játékkal próbáljuk azt is kideríteni, mennyit tudnak a gyerekek a szexről – folytatja Végh Manci. – Ehhez szavakat kell »bedobálniuk a közösbe« arról, hogy nekik mit jelent a szex. Ha olyanokat mondanak, mint ágy vagy éjszaka, akkor lehet tudni, hogy még nem állnak készen komolyan foglalkozni a témával, de ha például konkrét aktust neveznek meg, akkor igen.

A gyerekek jó része tizenegy éves korára, de előfordul, hogy már előbb is találkozik az interneten pornóval, szexvideóval.

Nem saját élményként, de attól még ijesztő lehet. Tavaly voltunk egy olyan ötödikes osztályban, ahol harmadik óta mindennapos téma volt a szex, ráadásul erőszakos kontextusban. A fiúk gyakran azt játszották, hogy a plüssállataik »megerőszakolják« egymást, holott nem ismerték a szó jelentését sem. Jelen volt az online bullying is. Két osztálytárs között szerelem szövődött. A lány kihívó képeket küldött magáról a fiúnak, aki továbbította azokat a barátainak. A gyerekek, sőt, sokszor a felnőttek sem tudják, hogy ez jogilag büntethető.
Sajnos a legtöbbször a fotó készítőjét vonják felelősségre, pedig ő csak egy embernek szánta a képeket, amihez joga volt, még akkor is, ha ilyen esetben nem árt az óvatosság. A legnépszerűbb, szexualitással kapcsolatos játék az, amikor különböző aktusokat és a szexben előforduló helyzeteket mutatnak kis kártyákra leírva, és ezeket kell piros, sárga és zöld sávba besorolni.

A zöldbe kerülnek azok, amelyek a játékos szerint egyenlőségen és közös megegyezésen alapuló szexuális helyzetben fordulnak elő. Sárga sávba sorolandó, ami csak bizonyos helyzetekben fér bele, vagy speciális rákészülést igényel. A piros sávban lévők pedig semmilyen körülmények között nem férnek bele egy egyenlőségen alapuló szexuális viszonyba. Az eredményt hangosan olvasom fel, ami azért nagyon fontos, mert ha kimondjuk az olyan kínosnak ható szavakat, mint a maszturbálás vagy a mélytorok, az segít lebontani a tabukat. Így oldódik a kifejezéseket övező szégyenérzet is. A foglalkozások nem arról szólnak, hogy én »megmondom a tutit«, hanem kérdéseket teszek fel a diákoknak, amelyekre közösen keressük a választ.
Például az erőszakon alapuló aktussal kapcsolatban nem sokra megyek, ha azt mondom, hogy ennek mindenképp a piros sávban a helye, hogyan is gondolhatjátok, hogy a sárgába vagy a zöldbe kerüljön. Ehelyett megkérdezem, hogy a manapság elterjedt BDSM-aktusra jellemző fojtogatás szerintük más élethelyzetben is elfogadott-e. És ha nem, akkor a szexben vajon miért az. Ilyenkor megvizsgáljuk a pornó káros oldalát is, megbeszéljük, hogy ez egy iparág, ami használja az embereket, és sokszor negatív irányba befolyásolja a fogyasztók szexuális igényeit. A foglalkozás zárókörében többen is jelezték, hogy ők még sosem mondtak nemet anélkül, hogy ne éreztek volna bűntudatot emiatt. Ha ezt felismerik és kimondják, az felszabadító érzés.” 

Mi a helyzet most az iskolákban?

Korábban ha egy külsős szakember tartott szexuális nevelési foglalkozást egy iskolában, a tanulók részvételéhez elég volt a szülői beleegyező nyilatkozat. Ezután a foglalkozásokról a szülők részletes visszajelzést kaptak. A tavaly nyári törvénymódosítás értelmében viszont külsős szereplők, civil szervezetek csak akkor tarthatnak szexuális nevelési foglalkozást, ha a jogszabályban kijelölt szerv nyilvántartásba vette őket.

Egyelőre azonban az érintettek még nem kaptak szakmai iránymutatást. Családsegítőben dolgozó szakemberek tapasztalatai alapján az iskolák egy részében nehezebben engedik be a foglalkozásokat az osztályokba, több a szülői ellenállás, ezért a tanárok is kevésbé merik bevállalni szexedukációs események szervezését. Más iskolákban viszont egyre bátrabban kérnek segítséget a témával kapcsolatban az osztályközösségek, mert a szülők és a pedagógusok is felismerték: a gyerekeinket akkor védhetjük meg az esetleges negatív tapasztalatoktól, ha nyíltan, tabuk nélkül, az életkoruknak megfelelően beszélünk a felelős és örömteli szexualitásról.

Kényes kérdések kereszttüzében

„A tanárképzés fontos része a szexuális nevelés módszertani eszköztárának gyakorlása, vagyis az, hogy pedagógusként miként reagáljunk a »cikis« helyzetekben – hangsúlyozza dr. Andics Attila. – A cél az, hogy a gyerekekkel foglalkozó felnőtt legyen felkészülve kényes helyzetekre, és a szexről is tudjon velük bátran kommunikálni. Tanárként abban kell megerősödnünk, hogy még a legintimebb vagy legvulgárisabb kérdésekre is lehet jól, nem »elkenősen«, ugyanakkor a határokat megtartva felelni. Így

a saját szorongásunkat legyőzve adhatunk lehetőséget nekik, hogy az olyan kérdéseikre is választ kaphassanak,

amelyek nyomasztják őket, és amiket másnak nem mernek vagy nem tudnak feltenni. Az egyik képzésen részt vevő tanártól például megkérdezte egy diákja, hogy szokott-e maszturbálni. Ha nem vagyunk őszinték, azt a gyerek rögtön kiszimatolja, de ha azt mondjuk, hogy van, amit nem vele szeretnénk megbeszélni, azzal példát mutatunk: lehet velünk társalogni a testiségről, de csak a saját határainkon belül.”

Kiemelt kép: Getty Images

A Nők Lapja Évszakok 2022/01. száma március 17-től kapható az újságosoknál!