Az ideális futóidőről nyilván megoszlanak a vélemények, szerintem nem is nagyon létezik, pontosabban olyan ritkán adatik meg, hogy nem érdemes tényezőként tekinteni rá. Ősszel és tavasszal megesik néha, hogy süt a nap, de már nincs meleg, szélcsend van és tiszta a levegő. Számomra ez az ideális futóidő. Amikor megadatik, mindig nagyon hálás vagyok érte, és megállapítom, hogy ilyenkor vétek kihagyni a futást, de azt már megtanultam az évek alatt, hogy az ideális futóidőre várni nem más, mint kifogáskeresés.

Most már lassan másfél évtizede rovom a köröket a futócipőmben, télen-nyáron, esőben, hóban, szélben és kánikulában, és nagyon szélsőséges helyzetnek kell lennie ahhoz, hogy lemondjak a futásról. Tegnap reggel például megállapítottam, hogy ilyen időben nem lehet elmenni futni. Hideg van, esik az eső, csúszósak az utak. Aztán lementem kutyát sétáltatni, és azt tapasztaltam, hogy az út nem is csúszik, csak tocsog, amitől máris egy kicsit vérszemet kaptam. Később mérlegeltem a lehetőségeimet, mit tudnék sportolni, és arra jutottam, hogy vagy futok, vagy nem lesz ma mozgás. Úgyhogy végül elmentem a Margitszigetre. Mindössze két másik elszánt sporttársba futottam bele, egyikük – bár nem mernék rá megesküdni –, de mintha a középtávfutás egykori legjobb magyar atlétája lett volna. Magamban úgy könyveltem el, hogy ő volt, ettől ugyanis kellő büszkeség töltött el, és motiváltabban folytattam a futást.

Ez segít a motivációban rossz idő esetén

Amikor rossz időben futok, általában három dologba kapaszkodom. Az egyik, hogy előre kitalálom, mennyit fogok futni, és azt mondom magamnak, 30 percet bárhogyan kibírok, és félóra múlva már engedhetem a meleg zuhanyt. A második, hogy hangsúlyozom magamnak, hogy erre nem mindenki képes, és ha én ezt most megcsinálom, akkor egy szűkebb kör tagja lehetek. A harmadik pedig, hogy több ezer futással a hátam mögött azt már biztosan tudom, hogy azt még soha se bántam meg, hogy elmentem futni, azt viszont már nagyon sokszor, hogy nem. Tehát utána biztosan jó lesz, efelől semmi kétségem. Kitartó kocafutóként következzen néhány jól bevált tipp, hogyan tehetjük élvezhetővé kinti futásunkat a téli hónapokban is.

1. Tegyünk úgy, mintha melegebb lenne!

És most nem arra gondolok, hogy lépjünk az irreális optimizmus sokszor veszélyes csapdájába, és próbáljuk becsapni magunkat. Az ok ennél sokkal prózaibb. Ha elkezdünk futni, rövid idő után azt fogjuk érezni, kb. 10 fokkal melegebb van, így amikor felöltözünk, érdemes az aktuális hőmérséklethez hozzáadni 10 fokot, és annak megfelelően kiválasztani a ruházatunkat. Persze ez azt jelenti, hogy az elején fázni fogunk, de én ezt mindig azzal nyugtázom, hogy az úszómedencébe sem könnyű alámerülni, úszás közben viszont már sosem fázik az ember.

Télen nagyon célszerű azonnal elkezdeni futni, amint kilépünk az ajtón vagy kiszállunk a kocsiból, és befejezni is úgy érdemes, hogy azonnal melegebb helyre menekülünk.

Izzadtan hazasétálni a futópályáról meglehetősen kockázatos vállalkozás.

2. Óvatosan a levegővétellel!

Először is fontos tisztázni, hogy a hideg levegő nem károsítja a tüdőt, a légutaknak viszont nem esik túl jól, ezért az évnek ebben a szakában különösen nem ajánlott a szájon át kapkodni a levegőt. Viszont nagy segítség lehet (kezdőknek is) egy maszk vagy a szájat, orrot is eltakaró sál a hidegben, ami megmelegíti a beáramló levegőt, és ezzel egy csapásra megoldja ezt a problémát. Ennek fantasztikus előnyeire én magam a pandémiában jöttem ár, amikor egy időben csak maszkban lehetett futni.

Így már nem is olyan szörnyű, igaz? (Fotó: Canva)

3. A tél nem egyenlő a mínuszokkal

Sokan hajlamosak az egész telet leírni a szabadtéri sportolás tekintetében, pedig igazán nagy hidegekkel már csak elvétve találkoztunk az elmúlt években. Mielőtt nekiláttam ennek a cikknek, megnéztem olyan futók posztjait, akik például az Egyesült Államok leghidegebb államaiból, Wisconsinból, Alaskából vagy épp Minnesotából származnak. Ők téli futásaikat sok esetben mínusz 20 fokban vagy még annál is hidegebben végzik, nekik tényleg deres lesz a szemöldökük és jégcsapos a szakálluk, mire hazaérnek. Minket azonban ezek a veszélyek nem fenyegetnek, így ha a nagy hidegekben nem is vesszük rá magunkat a futásra, ez valószínűleg csak néhány kimaradt alkalmat jelent novembertől márciusig. Nekem egyébként van egy lélektani határ, a mínusz két Celsius. Addig nem is gondolkozom rajta, hideg van-e.

4. Egy kis extra motiváció

Egy pillanatig sem tagadom, hogy télen különösen motiváltnak kell lenni ahhoz, hogy valaki a meleg lakásból kimerészkedjen a zimankóba, hogy ott tegye ki magát extra terhelésnek. Decemberben, a bejgli mellől, vagy januárban, amikor amúgy is olyan lehangoló minden, nem pattan fel csak úgy az ember a kanapéról, hogy „tudjátok, mit? Futok egyet!”

Pedig pont a bejgli és pont a szürke lelkiállapot fordítható át jól működő motivációba a tél folyamán.

Az egészségmegőrzés, a szabadban végzett testmozgás fontossága egész évben kiváló motiváció, télen azonban még nagyobb szerepet kaphat, amikor sokkal gyakoribbak a megbetegedések.

5. Csak óvatosan!

Vannak viszont fontos alapszabályok, amelyeket a hidegebb hónapokban különösen fontos betartani. Ilyen először is a bemelegítés és a nyújtás fontossága. Télen elbliccelni ezt különösen rizikós, hiszen bemelegítetlen izmaink hatványozott terhelést kapnak, ha a meleg szobából kikerülve hirtelen a hidegben kell teljesíteniük. Ez fokozottan sérülésveszélyes. A csúszós utakat szintén komolyan kell venni. Léteznek olyan útviszonyok, amelyekben tényleg felelőtlenség futni, hiszen minden lépéssel balesetveszélynek tesszük ki magunkat. Ahol menni is alig lehet, ott futni aztán végképp nem ajánlott. Az is fontos, hogy az évnek ebben a szakában ne akarjunk csúcsokat dönteni. A profi futók is „csak” alapoznak télen, azaz gyűjtik a kilométereket, nem a tempójukkal foglalkoznak.

6. A téli táj varázsa

Télen különösen jó kiszakadni a megszokott környezetünkből, és ha tehetjük, kicsit természetközelibb helyeken futni. Különösen azoknak ad ez nagy élményt, akik nagyvárosban laknak, ahol a tél sokszor nem a legszebb arcát mutatja. Viszont simán megtörténhet, hogy míg a városban latyak és szmog van, és minden hideg és vizes, addig a közeli hegyen vagy erdőben egészen más látvány fogad: a téli természet egyedülálló szépsége. Ha van lehetőségünk ilyen helyeken futni, könnyen ráérezhetünk a téli futás adta extrákra.

7. Ha ezt kibírod, mindent kibírsz!

Igen, télen rendszeresen futni kicsit emelt színtű feladat, pont ezért nagyon jó hatással van az akaraterőnkre, a küzdési vágyunkra és nem mellesleg a hidegtűrésünkre is. Tapasztalatból mondom, hogy aki rendszeresen sportol a szabadban hidegben (és nagy melegben is), az sokkal ellenállóbb lesz az időjárási viszontagságokkal szemben. És minden más viszontagsággal szemben is. Ha könnyű lenne, mindenki csinálná, szól a mondás. Hát nem vonzó inkább azok közé tartozni, akiket keményebb fából faragtak?

Hiába minden, csak nem jön az akaraterő? Akkor próbáld ki a TikTok idei kedvenc edzését, a kényelmes kardiót. Hogy mi az a cozy cardio, és hogyan vágj bele, arról ebben a cikkben írtunk bővebben.

Kiemelt kép: Canva/nőklapja.hu