Jeffrey Bernstein több mint 30 éve dolgozik pszichológusként, ez idő alatt számos könyvet is írt, praxisa során pedig rengeteg alkalommal segített kétségbeesett szülőkön, bűntudattal teli gyerekeken és majd’ darabokra hulló családokon problémáik megoldásában.
Bernstein munkája során nem ritkán találkozik bonyolult szülő-gyerek viszonyokkal, hosszú évekre visszanyúló tapasztalataival azonban sokszor még a legesélytelenebbnek tűnő helyzeteken is fordítani tud. Legutóbb a Psychology Today olvasóival osztotta meg tudásának egy kis szeletét: egészen pontosan azt, véleménye szerint mi az az 5 szó, amit egy szülő semmiképp se vágjon az életében valamilyen nehézséggel vagy elakadással küzdő felnőtt gyerekének fejéhez.
Hiába tudjuk, hogy a legtöbb szülő mindig a legjobbat akarja gyerekének, és igyekszik már akkor is az ő segítségére sietni, mielőtt arra bárki megkérné, nem ritkán sajnos épp az ilyen helyzetek sülnek el a legrosszabbul, és torkollnak hatalmas vitába. Minekutána ez senki számára sem előnyös kimenetele a dolognak, Bernstein azt tanácsolja,
szülőként mi menjünk elébe a problémának – de csak passzív módon,
azaz úgy, hogy bizonyos kérdéseket ne tegyünk fel bajba jutott gyerekünknek. De hogy pontosan melyek ezek?
Nem ritka jelenet: szülő és gyermeke egyszerűen nem értenek szót egymással (Fotó: Getty Images)
5 szó, amit sose mondj a felnőtt gyerekednek
Cikkében Bernstein egy személyes példával mutatja be, mire gondol pontosan. Története szerint nemrég egy Jerry nevű páciense kért tőle segítséget abban, hogy jobb viszonyba kerüljön 32 éves fiával, Will-lel. Willről mindehhez azt érdemes tudni, hogy három főiskoláról is kibukott, és egész életében gyakran váltogatta munkahelyeit is, mindeközben pedig alacsony hatékonyságú, önpusztító megküzdési stratégiákat alkalmazott a mindennapjai során.
Jerry – talán minden szülő számára érthető módon – nagyon aggódott fiáért, hisz némi kétsége volt azt illetően, Will képes lesz-e valaha egyedül megállni a saját lábán, és teljesen függetlenül boldogulni az életben. Amikor azonban az édesapa ezeket az aggodalmait fia számára is kifejezte, rendre összevesztek. De hogy mégis miért történhetett ez így újra és újra? Nos, Jerry saját bevallása szerint az alábbi 5 szóban foglalta össze fia számára kétségeit, mondandója pedig így hangzott:
„Milyen hosszú távú terveid vannak?”
Tegye fel a kezét, aki meglepődött rajta, hogy ezen felkapta a vizet az élet útvesztőjében némileg elakadt Will…
Bernstein persze hozzátette: nem kizárólag ezzel az öt szó, hanem az ehhez hasonló tartalmú mondatok bármelyike sikeresen alááshatja kapcsolatunkat hosszú távon. Néhány példa:
- Mikor lesz végre munkád?
- Meddig tervezed a homokba dugni a fejed?
- Mikor fogsz elhelyezkedni a szakterületeden?
- Miért nem töröd magad az előléptetésért?
- Miért ezt a pályát választottad?
- Nézd meg a testvéredet, neki bezzeg jól mennek a dolgai! Neked miért nem?
Belátható, hogy az ehhez hasonló faggatózás és sértegetés valóban nem a legjobb módja annak, hogy őszinte és támogató kapcsolatot alakítsunk ki gyermekeinkkel.
Többet árt, mint használ
Bernstein szerint ez a fajta számonkérés nem csak azért nagy gond, mert vitákat generál. Ő összesen 7 olyan negatív következményt jegyzett fel, amit a nehézségekkel küzdő felnőtt gyerekekre tett nyomásgyakorlás válthat ki. Íme:
- Fokozott stressz és szorongás
- Feszült kapcsolat
- A mentális egészség romlása
- Csökkent motiváció és teljesítmény
- Nehézségek a döntéshozatalban
- Csökkent önbecsülés
- Harag és lázadás
Karrierje során szerzett tapasztalatai alapján a pszichológus úgy véli, a szülők általában valóban csak ügyetlenül kifejezett aggodalmuk, szeretetük vagy kapcsolódási vágyuk miatt teszik fel ezeket a nyomasztó kérdéseket – melyek aztán a fentebb látható módon sajnos kontraproduktívnak vagy egyenesen károsnak bizonyulnak. De hát akkor mit tehetnek a Willhez hasonló gyerekek szülei?
Mit tegyünk faggatózás helyett?
A szakember szerint a legjobb, amit tehetünk, hogy sarokba szorítás helyett támogatóan kommunikálunk gyerekünkkel, legyen akárhány éves is. Fontos, hogy a problémájával elakadt gyermekünk segítségkérésére empátiával reagáljunk nyomásgyakorlás helyett, de sokat segíthet ezen kívül a nyílt és őszinte kommunikáció, a bátorítás, és az is, ha megerősítjük őt az erősségeiben, rávilágítunk arra, miben különösen tehetséges és ügyes.
Próbáljunk meg alkalmat keríteni arra, hogy gyerekünk kifejezhesse saját aggodalmait is – higgyük el, őt viseli meg a legjobban jelenlegi helyzete. Segítsünk kérdésfeltevéssel – de ne a fentebb olvasható, támadó szellemben. Válaszát hallgassuk és értsük is meg – vagy legalábbis próbáljuk –, és ne ítélkezzünk felette.
Segítsünk neki kitűzni apróbb célokat, ünnepeljük meg ezeknek elérését!
Szükség esetén pedig nyújtsunk további (ha tehetjük, akár anyagi) támogatást, ha például gyerekünk mentálhigiénés szakember segítségét kéri gondja megoldásában.
Néhány mondat, melyek Bernstein szerint segíthetnek egy szülőt a gyerekével való kapcsolódásban:
- „Tudom, milyen nehéz kihívásokkal kell mostanában szembenézned. Bár néhány dolgot talán máshogy gondolunk, tudd, hogy fontos nekem, hogy jól legyél.”
- „Gyere, menjünk el egyet sétálni és beszélgetni! Szeretnélek jobban megérteni téged.”
- „Hogyan érzed magad a mostani helyzetedben?”
- „Mi megy jól – és mi az, ami esetleg nem annyira – a mostani helyzetedben?”
Zárásként pedig Bernstein azt hangsúlyozta: „a pszichológusként eltöltött több mint harminchárom évem alatt még soha nem fordult elő, hogy egy felnőtt gyermek arra panaszkodott volna nekem, hogy a szülei túl empatikusak vele”.
Nem tudod, mit mondj, ha valaki depressziós? Ezek a mondatok segíthetnek!
Kiemelt kép: Pexels
