Az alkoholfogyasztás a világ csaknem minden pontján a közösségi kultúra része, és milliók tudják ezt a tudatmódosító szert úgy használni, hogy ők irányítanak. De azoknak a száma is jelentős (itthon is több százezer ilyen ember van), akiknek sokkal összetettebb és egyenlőtlenebb a viszonyuk az itallal, és akik betegsége nemcsak a saját, de a környezetük életét is tönkreteszi. Az alkoholizmus Magyarországon a legszélesebb társadalmi rétegeket érintő, hosszú ideje fennálló probléma, amiről nem lehet eleget beszélni, és ami az ünnepek, az év végi koccintások sokasodásával megint fókuszba kerül.
Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő segítségével az alkoholizmus kérdését járjuk körül rászokástól leszokásig, fogadkozástól visszaesésig, a családtagok szerepének vizsgálatától a társadalom közönyéig. Első beszélgetésünk e sorozat bevezetője.
Van, aki minden nap iszik, de esetleg csak pár sört. Más filmszakadásig, viszont csak évi 4-5 alkalommal nyúl italhoz. Melyikük alkoholista?
Alkoholizmusról akkor beszélünk, ha az alkoholt fogyasztó ember elveszíti a kontrollt a saját használata felett, rendszeresen többet iszik, mint amennyit eltervez, ha nem bírja abbahagyni akkor, amikor már elég. Ezekben az esetekben az alkoholfogyasztás sokszor bűntudattal, titkolózással jár, egészségügyi problémákat okoz, negatívan hat az illető környezetére, munkájára, kapcsolataira. Viszont nem kell feltétlenül valakinek napi szinten használnia az italt ahhoz, hogy megfeleljen ezeknek a kritériumnak, és még csak az sem szükséges, hogy komoly elvonási tünetei legyenek, ha nem ihat. Alkoholbeteg az a „gépszíjas” nagyivó is, aki periodikusan issza le magát. Emellett olyan is bőven lehet alkoholista, aki a reggeli feles mellett magasan funkcionál, azaz például a munkáját (akár nagy tudást igénylő szellemi munkáját) remekül el tudja látni.
Az is mindegy, hogy mennyi az a mennyiség, amit alkalmanként magához vesz az érintett ember?
Igen, mert ugyanaz a mennyiségű alkohol az egyik embernél semmilyen tünetet nem okoz, egy másik ugyanakkora mennyiséggel teljesen kicsinálja magát. Vagy azért, mert esetleg genetikailag jobban bírja, vagy mert évek alatt lassan felépített egy toleranciát. De egyik sem jár jól. Lehet, hogy valaki tíz évig látható jelét nem mutatja, hogy gondja lenne az alkohollal, de a máját, testét, lelkét, emberi kapcsolatait ugyanúgy pusztítja.
Betegség az alkoholizmus?
Igen, határozottan, így tartja számon a szakirodalom és az orvosi szakma is. Méghozzá nagyon súlyos betegség. Nemcsak, mert pusztítja a használót, de mert bár széles spektrumon mozog,
az alkohol majdhogynem az egyetlen olyan szer, aminek az elvonása halálhoz vezethet
annál, aki nagyon mélyen érintett, és egyébként is ingatag az egészsége.
Milyen tényezők játszanak szerepet az alkoholbetegség kialakulásában?
A diszfunkcionális családi háttér minden esetben ott van. Vagy úgy, hogy az illető nem kapta meg azt a szeretetet, elfogadást, dicséretet, amire szüksége lett volna, vagy úgy, hogy szinte burokban, túlgyámolító közegben, esetleg titkok, elhallgatások közt nőtt fel. Hajlamosító tényező a szülők pszichiátriai érintettsége, az öngyilkosság, abúzus, az örökbefogadás bizonyos esetei (hozott ártalmak, tabusítás), de akár a gyakori költözés miatti sehová sem tartozás élmény is. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki sokszor váltott lakhelyet, vagy nem klasszikus családmodellből jön az alkoholbeteg lesz. Egy válás sem jár törvényszerűen ilyen következménnyekkel, de az már nagyon káros, ha a szülők a gyereket egymás ellen játsszák ki, vitáikban egyik vagy másik pártjára akarják állítani, túlságosan bevonják csatározásaikba.
És mennyit számít a minta?
Rengeteget: nagyon fontos, hogy egyébként milyen megküzdési stratégiái vannak az érintettnek, és ebből a szempontból nagyon sokat számít, hogy mit lát valaki otthon. A pácienesek jelentős többségénél ott vannak az alkoholista felmenők akár generációkra visszamenően, vagy egyik, esetleg mindkét szülő szerhasználó: gyógyszer- vagy alkohol-, esetleg munkafüggő, emiatt pedig érzelmileg elérhetetlen. Az intimitást, odafordulást, érzelmi oldódást ilyen közegben felnőve sokan az alkoholban találják meg. A függőség pedig nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, és nehéz tetten érni, mikor megy félre a dolog. Van, akiknek nagyon lassú, fokozatos az átmenet: mondjuk tíz év alatt jut el az egészségtelen használatig, hisz mindig csak egy kicsivel iszik többet. Mások utólag, már kijózanodva fogalmazzák meg, hogy már a legelső pillanatoktól kezdve nem tudták kontrolláltan, csak visszaélés-szerűen használni az alkoholt.
Mennyire kezeljük helyén az alkoholbetegségét itthon?
Nincs a helyén kezelve a dolog a helyzet súlyosságához képest. A mindenkori populációnak mintegy tíz százaléka alkohol-, gyógyszer-, drog-, játék-, szex-, vagy más típusú függő.
Ennek a tömegnek viszont csak egy nagyon-nagyon csekély százaléka jut el addig, hogy segítséget kérjen, és ennek még csekélyebb része az, aki el is jut valamilyen intézménybe.
Mi az oka ennek?
Az, hogy az alkoholizmus stigmáját nemcsak az érintett nem vállalja fel, de sokszor a családtagok is félnek a konfliktustól, a környezet elítélő attítüdjétől, nem tudják, hogy kellene nevén nevezni a dolgot, jelezni azt a másiknak anélkül, hogy ne sértsük meg. De még az orvos is nehezen szembesít vele, legfeljebb azt mondja neki, hogy kicsit kevesebbet kellene inni, és felír altatót, nyugtatót (sok esetben itt elindul egy keresztfüggőség). Az állami ellátórendszer túlterhelt, optimális esetben a függőség kezelésének érdekében az egész családot be kellene vonni a felépülési folyamatba, ám erre se idő, se kapacitás, pedig
az alkoholizmus itthon népegészségügyi katasztrófa,
amit ha forintosítanánk, látszana, hogy adóbevétel ide vagy oda, elképesztő méretű anyagi kárt jelent a társadalomnak, az ellátórendszernek – a tönkrement életekről, családokról nem is beszélve.
Milyen anyagi kárra gondolsz?
Arra, hogy mennyi kiesett munkaóra, rosszul elvégzett munka kötődik a függőséghez, hány autóbaleset köthető ittas vezetéshez, hány olyan ember van, aki belerokkant az alkoholbetegségébe, hány olyan ember kerül az egészségügyi ellátásba olyan súlyos, költségesen kezelhető betegséggel, aminek alapja az alkohol. És ott az a sok tönkretett egzisztencia és (családi) élet is. Nem nagyon tudunk mondani olyan erőszakos bűncselekményt, aminek a hátterében, vagy fő okaként ne jelenne meg az alkohol, a családon belüli erőszak esetén pedig majdnem mindig jelen van az alkoholista indulata. A börtönökben se ritka jelenség, hogy a részegen verekedésbe keveredettek közül az egyik meglöki a másikat, az beveri a fejét, meghal, a balhét meg a legrészegebb viszi el, pedig igazán nem lehet tudni, ki volt az igazi elkövető.
Valami reményt látsz arra, hogy tudatosabbak legyünk?
Annyit látni, hogy ma már szerencsére valamivel több szó esik a jelenségről, hiszen nem nagyon van olyan sorozat, ahol ne jelenne meg ez a téma, egyre több ismert ember jön el akár hozzám vagy kollégákhoz is, beszél vagy ír arról, hogy érintett, ez pedig segít, hogy valamivel oldódjon a szégyenérzet az átlagemberben is.
Ha sokat beszélünk, írunk erről a témáról, ez egyre többeket sarkall arra, hogy lépjenek.
Hova lehet fordulni, pláne, ha magánellátásra nincs pénze az embernek?
Az Anonim Alkoholisták gyűlései nagyon-nagy segítséget jelentenek az alkohol betegeknek, és ezek teljesen ingyenesen látogatható közösségek, amik elérhetők az ország legtöbb helyén, ráadásul sok online gyűlés is van. Valamint elérhetőek hozzátartozói csoportok is a függők családtagjainak. Emellett vannak kórházak, terápiás közösségek, intézetek, egyházi- és nem egyházi intézmények, és bár ezeknek a működésén még sokat lehetne javítani, a lényeg, hogy vannak, hogy elérhetők. Elindulni a legnehezebb. Visszaemlékezve a saját utam elejére, én is rettegtem attól, milyen szürke lesz minden szerek nélkül. De felépülő függőként, 20 év józansággal a hátam mögött azt tudom mondani, hogy van élet a használat után. Nem is akármilyen.
Kiemelt kép: Getty Images