A pattanásos bőr nem ritka bőrbántalom, számos embert érinthet élete valamely szakaszában – tévhit tehát, hogy csak a serdülőket sújtja. A bőrünkön lévő apró és bosszantó puklikat eltömődött pórusok vagy baktériumok okozzák, és bár legtöbbjük nem különösebben káros, nyomkodva elfertőződhet és fájdalmas is lehet – mégsem tudunk ellenállni annak, hogy nyakon (vagy arcon) csípjük őket.
Ha a pattanásnyomkodás iránt érzett ellenállhatatlan vágy elsődleges okát keressük, az egyik legalapvetőbb emberi érzés, az undor felé kell vennünk az irányt. Az evolúciós pszichológia szerint az undorérzet azért alakult ki az emberben, hogy megóvjon bennünket a fertőzésektől. Az evolúció során őseink például megtanulták, hogy a látáson és szagláson keresztül miként lehet elkerülni a romlott gyümölcsöket és húsokat, ennek a belénk kódolt belső érzékelőnek pedig fontos szerepe van, hiszen a szabad szemmel láthatatlan vírusok és baktériumok hatalmas károkat képesek okozni az emberi szervezetben.
Ami pedig a testnedveket illeti – beleértve a vért, az ürüléket és a pattanásokból származó váladékot is –, ezeket gyakran csak akkor tartjuk undorítónak, amikor távoznak belőlünk, hiszen ösztönösen tudjuk, hogy a testből kiszabadulva potenciális veszélyforrásnak számítanak. Akkor mégis hogyan lehet, hogy míg egy taknyos orr látványától ódzkodunk, addig a pattanások kinyomása nem minden esetben váltja ki ugyanezt a reakciót?
Sőt, hogyan lehet, hogy a legtöbben furcsamód még élvezzük is ezt a folyamatot?
Amikor az élvezet felülmúlja az ösztönös undort
A pattanások és mitesszerek szeretetének (vagy undorának) is lehetnek szintjei. Van, aki imádja nézegetni ezeket – a YouTube-on és TikTok-on például hasítanak a pattanásnyomkodásról szóló tartalmak –, de ha éppen úgy adódik, a sajátjától sem riad vissza, míg mások nem kíváncsiak máséra, és csak a saját pattanásaiknak hódolnak. Hogy mi áll a megosztó trend mögött, azt nagyjából a horrorfilmek szeretetével lehetne magyarázni: ha a képernyőn történik, nem kerülünk kapcsolatba a kórokozókkal, vagyis nincs valós veszély, amitől tartanunk kellene – így bármennyire és undorító vagy ijesztő valami, élvezettel adózhatunk a kíváncsiság oltárán, és biztonságos keretek között tanulhatunk testünk furcsaságairól.
És mi van azokkal, akik a saját pattanásukkal, esetleg a párjuk pattanásaival kapcsolatban éreznek ugyanígy? A tudomány úgy tartja, hogy ebben az esetben bekapcsol ugyan némi ösztönös kontroll- és undorérzet, de mivel nem egy egyértelműen fertőző seb látványáról van szó, az agyunk tudja, hogy nem vagyunk nagy veszélyben.
Fotó: Pexels
Az agyunkban lévő különbségek pedig azt is megmagyarázzák, hogy egyesek miért szeretik jobban a pattanások látványát, mint mások. A Grazi Egyetem tudósai 2021-ben 38 pattanás-élvezőt és 42 nem-élvezőt vizsgáltak, akikkel összesen 96 (!) olyan videót nézettek meg, melyekben pattanásnyomkodás szerepelt. A kutatók a kísérlet megkezdése előtt egy felmérést töltettek ki az önkéntesekkel, hogy meghatározzák az undorérzékenység, valamint a belső jutalom- és büntetésérzet szintjét. Ezután a résztvevők megnézték a klipeket, miközben agyi aktivitásukat egy fMRI-berendezéssel, vagyis funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat segítségével mérték.
Az eredményekből tisztán látszott, hogy azok, akiket elégedettséggel töltött el a pattanásnyomkodás látványa, nagyobb belső jutalomérzettel és magasabb undorszabályozási képességgel rendelkeznek, és az agyuk jutalmazásért és örömért felelő központja, a nucleus accumbens is magasabb aktivitást mutatott a rezonanciavizsgálat szerint. Dióhéjban tehát a pattanásos videók rajongói nagyobb valószínűséggel éreztek kíváncsiságot, izgalmat és megkönnyebbülést a pattanásból spriccelő genny láttán, mint azok, akik oda sem mertek nézni.
Egy valamiben viszont mégiscsak volt némi hasonlóság a két csoport között: a veleszületett és ösztönös undor minden résztvevő agyában automatikusan bekapcsolt, amit egyesek könnyen, mások pedig sokkal nehezebben kezeltek. És hogy jelent-e bármit is ez a különbség? Aligha, hiszen nem árulkodik másról, mint az undortűrő képességünk és ösztönös kíváncsiságunk egyénenként eltérő fokairól – magyarán egyik csoport működése sem számít rendellenesnek.
Ezért nem érdemes otthon nyomkodni pattanásainkat
Csábító a gondolat, hogy gyorsan megszabadulhatunk pattanásainktól, a bőrgyógyászok azonban óva intenek tőle, hogy otthon „barkácsoljunk” velük.
Kipukkasztáskor ugyanis felsértjük a bőrt, ez pedig rosszabb esetben további gyulladást, fertőzést és csúnya hegesedést is okozat. Jobb tehát, ha kozmetikusra bízzuk a dolgot
(arról, hogy mikor érdemes bőrgyógyászhoz fordulni, illetve miként tehetünk a pattanások kialakulása ellen, ebben a cikkben írtunk). Ha pedig mégis ellenállhatatlan késztetést érzünk, az interneten számos videó áll a rendelkezésünkre, melyek segítségével biztonságosan kielégíthetjük pattanásnyomkodás iránti vágyainkat.
És hogy mi a helyzet azzal a kis fehér csomóval, ami nem pattanás, nem mitesszer és nem is akné? Itt mindent elmondunk, amit csak tudunk a miliumról!
Kiemelt kép: Pexels
