A cikkben 

• babalábú űrhajósokról
• űrhajós szemről
• és felpüffedt arcú űrhajósokról is olvashatsz.

Nem vagyunk egyformák: egy űrutazás lehetősége az egyik ember számára elképzelhetetlenül izgalmas kaland, a másiknak viszont félelmetes, sőt kifejezetten rettentő dolog (hiszen halálos is lehet). Nemrégiben éppen erről a témáról beszélgettünk itthon, és nem meglepő, hogy a fiatalság volt a kalandvágyóbb: míg 16 éves lányom azt mondta, azonnal csomagolna, ha ilyen lehetőség adódna, én egyből felidéztem, mennyire félek egy egyórás repülőúton is, férjem pedig nem is értette a felvetést.

Mégis, mi a csudáért kívánkozna valaki oda, ahol sötét, csend és hideg van?

Végül is jogos…  És hát sajnos/szerencsére nem igazán fenyeget a veszély, hogy egy hétköznapi ember számára a közeljövőben valódi dilemma legyen az űrutazás. nemcsak, mert magánúton olyan költséges, hogy egy maroknyi dúsgazdagnak lenne csak lehetősége ilyesmire, de nemrégiben olvastam arról is, milyen egészségügyi követelményeknek kell megfelelniük a NASA esetleges űrutazóinak, és hogy az alkalmas jelöltek közül is milyen végtelen sok szűrő választja ki a feladatra legalkalmasabb embert. Sebaj: míg egyesek a Holdat hódítják meg, mi űrhajós műhelytitkokkal szórakoztathatjuk magunkat. Megtudhatjuk például, milyen furcsa testi tüneteket produkál a Földön kívüli élet.

Aprólábú űrhajósok

Pont úgy igaz, amennyire furcsán hangzik. Mivel a súlytalanság állapotában az űrhajósok nem járnak/állnak a lábukon, arra nem nehezedik súly, a hosszú ideig tartó űrbéli tartózkodás ezért azt eredményezheti, hogy az embernek akár 1 egész számmal is összemehet (tulajdonképpen inkább megemelkedhet, kevésbé lapul el) a lába. Ha vonakodnál hinni, hadd mondjuk még furábbat: ehhez hasonló, azaz ennek a pontos ellentettje a Földön is megtörténik, például terhesség alatt, amikor a lábakra nehezedő nagyobb súly eredményeként sokaknak (köztük például nekem) szintén 1-2 számmal megnőhet a lábuk. Szintén a gravitáció hiányának (azaz a csigolyákra helyezkedő kisebb terhelésnek) köszönhető, hogy az űrhajósok (akár 3 centiméternyi) magasságnövekedésről is beszámolnak!

Az űrhajósok testével mindenféle furcsaság történik (Fotó: Canva)

Annak, hogy az űrben nem járunk lábainkon, emellett van még egy érdekes következménye: búcsút inthetünk talpakon található bőrkeményedéseknek, és olyan lehet a lábunk, mint egy babának. Scott Kelly űrhajós korábban a Redditen osztotta meg ezzel kapcsolatos saját élményeit: „A lábunkon lévő bőrkeményedések az űrben egy idő után teljesen eltűnnek, így a talpunk végül olyan lesz, mint az újszülött babáké”.

Űrhajós szem

Sok űrhajós tapasztal rejtélyes, erőteljes fényvillanásokat a szemében az űrben tartózkodása alatt (ennek a jelenségnek egyelőre nincs meg a minden igényt kielégítő magyarázata, de az űrben másképpen terjedő fénnyel lehet összefüggésben), nagyon gyakori krónikus szemszárazság, emellett a mikrogravitációban eltöltött több hónap után az űrhajósok többsége látóideg-ödémával, a szemgolyó ellaposodásával, és a látásélesség hyperopiás (távollátás-irányú) eltolódásával tér vissza a Földre. Neked megérne ilyesmit egy űrbéli misszió?

Körömbajos űrhajósok

Bár az űrruhák létfontosságúak űrben való túléléshez (legalábbis akkor, ha az asztronauta elhagyja a fedélzetet), néha maga a ruha okoz komoly, kellemtelen egészségi problémát. Az egyik ilyen probléma lehet az úgynevezett onycholysis, ami a körmök a körömágytól való eltávolodását jelenti (olyan, mintha a köröm alá levegő szorulna be). Ez a jelenség földi körülmények között is előfordul, gyakran a köröm sérülése után jelentkezik, de oka lehet például gombásodás, vagy más megbetegedés.  Az űrben más oka van. A kezek sérülései rendkívül gyakoriak az űrhajósok körében, különösen akkor, amikor sokszor, hosszú ideig kell hordainuk a szkafandert. Amikor annak kesztyűi nyomás alatt vannak, az olyan erősen korlátozza a mozgást és olyan erős nyomást fejt ki a kezek és a körmök egyes részein, ami  fájdalmat, izomfáradtságot, horzsolásokat és esetenként súlyosabb sérüléseket, például körömleválás eredményez.

Puha űrhajósok

Azt földi körülmények között is tapasztaljuk. hogy a hosszabb ideig tartó tétlenség (például hosszas kórházi fekvés) kapcsán az ember izomtömege látványosan csökken és hasonlóképpen van ez az űrben is, ahol nem a tétlenség, hanem az okoz baj, hogy a súlytalanság miatt még mozgás közben is jóval kisebb az izmokra nehezedő terhelés. Tanulmányok kimutatták, hogy egy űrhajós akár 20 százalékos izomtömeg-veszteséget tapasztalhat már az 5 és 11 nap közötti űrrepülések során. Képzeld el mi történhet egy többhónapos misszió során! Ennek megelőzésére a legjobb módszer az intenzív testmozgás, amit az űrben speciális sporteszközök segítségével tudnak megvalósítani. Chris Hadfield űrhajós, aki 1995-ben az orosz űrállomásra, a Mirre repült, egy vele készült beszélgetésben így mesélt: „A testünk folyamatos terhelése nélkül hihetetlenül ellustulhatunk, izmaink és csontjaink is hamar leépülésnek indulnak, ha nem teszünk ellene. Ezt az űrállomáson is tudtuk és nagyon sokat tettünk ellene.”

Mosdóba mászkáló űrhajósok

Az űrben való tartózkodás felborítja a szervezet vízháztartását: a testünk jelentős részét kitevő rész néha nem a legjobb helyen halmozódik fel. Amikor viszont testünk úgy érzi, valahol, felesleg van vizeléssel igyekszik kiválasztani azt. Az űrben így sokkal gyakrabban éreznek vizelési inget, mint a Földön. Szerencsére viszont ez csak eleinte van így, egy idő után az űrhajósok szervezete alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez és életük visszatérhet a (közel) rendes kerékvágásba. Külön misét ér meg, hogyan oldható meg, hogy az űrhajósok vizelete és széklete ne kelljen önálló életre az űrbéli mosdóban. Elég annyit mondanunk, hogy a megoldást egy vákuum-toalett nevű berendezés szolgáltatja…

Az űrhajósok számára nem olyan kényelmes a mosdóhasználat sem (Fotó: Canva)

Pufi űrhajósok

Ugyanennek a jelenségnek az egyik megjelenési formája az is, hogy a rossz helyen raktározott víz hatásra az asztronauták arca felpüffed. A Földön a gravitáció hatására a testnedvek nagy része a szív alatt oszlik el. Ezzel szemben az űrben élve, ahol kisebb a gravitáció, a testben lévő folyadékok egyenletesen oszlanak el az egész testben és így több juta az arcba is – magyarázta a NASA. Szerencsére ez a jelenség is csak néhány napig tart. 

2021-ben bombaként robbant a hír, hogy Magyarország ismét űrhajóst küldene az űrbe. Az akkor kiválasztott jelentkezők lassan készülhetnek, mert a tervek szerint 2024 végén, 2025 elején egy űrhajós egy egész hónapot tölthet a világűrben, egy másik pedig – fő tartalékosként – ugyanolyan kiképzést kap Houstonban, mint ő. 
Hogy kiképzésükben mennyi szó esik a fentebb felsorolt kellemetlenségekről, nem tudni, de vélhetően ezeknél nagyobb nehézségekkel is meg kell küzdeniük, amikor nehezített, sőt extrém terepen végeznek majd tudományos munkát. 

Ha érdekel az űrutazás és annak története, figyelmedbe ajánljuk korábbi cikkünket, amiben a női űrhajózás mérföldköveiből szemezgettünk.

Kiemelt kép: Farkas Bertalan és Valerij Kubászov, MTI Fotó, Németh Ferenc