Kevés annál bosszantóbb dolog létezik, mint mikor épp a lelkünket öntjük ki egy barátunknak, ő viszont mintha ott sem lenne – vagy (figyelem, fekete humor!), ahogyan azt Gárdonyi sírján olvashatjuk: „Csak a teste”… Elréved, közbekérdez, másról kezd el beszélni, vagy, ami mind közül a legbántóbb, a telefonját nyomkodja. Talán csak az lehet még kellemetlenebb, amikor ennek a fordítottja történik, azaz, ha mi vagyunk azok, akik minden erőlködés ellenére sem tudunk fókuszáltak maradni egy beszélgetésben.
Amellett, hogy nyilvánvalóan sok bűntudattal jár egy ilyen helyzet, a kapcsolat is megsínyli – persze azért nem jelenti a világ végét, és szerencsére némi odafigyeléssel sokat javíthatunk rajta. Első lépésként például azzal, hogy igyekszünk megértőek és türelmesek maradni magunkkal és a másikkal szemben egyaránt, valamint hogy tudatosítjuk, nem vagyunk egyedül ezzel a problémával – amelynek hátterében egyébként is sokféle ok állhat (olyan prózai dolgoktól kezdve, mint a puszta kialvatlanság saját magánéleti gondjainkon túl akár különböző egészségi tényezőkig).
Annak érdekében pedig, hogy ne történjen meg velünk újra és újra ilyesmi, kövessük az alábbi tanácsokat!
7 tipp aktív hallgatáshoz
Senki sem születik a legjobb beszélgetőpartnerként. Hohó, de még mennyire nem! Gondoljunk csak a szülők pulóverujját húzogató, magának állandó figyelmet követelő kisgyerekre – mi is épp ilyenek voltunk egykoron.
Sokszor a társalgás mintha csak egy verseny lenne a figyelemért… (Fotó forrása: Getty Images)
Jó hír azonban, hogy mint szinte bármi, az aktív hallgatásos képességünk is fejleszthető – például az alábbi tippek segítségével. Csapjunk is bele!
Minimalizáljuk a zavaró tényezőket!
Sok mindenre hatással lehetünk egy beszélgetésben – kivéve a zavaró környezeti tényezőkre. A legtöbb, amit tehetünk, hogy elkerüljük ezeket, és eleve olyan helyszínt választunk fontos beszélgetésünknek, ahol kevésbé akadályoznak minket külső tényezők! Találkozzunk otthon, vagy, ha erre nincs mód, válasszunk egy kifejezetten csendes kávézót vagy éttermet a társalgás színteréül. Ez az első, legalapvetőbb lépés a sikeres aktív hallgatás érdekében.
Ismételjük vissza a másik utolsó szavait!
Amennyiben a beszélgetés előtt nem tudtuk kellően elcsendesíteni belső monológunkat a fentebb már említett okok valamelyikénél fogva (kialvatlanság, saját gondok, ADHD), mentőövként szolgálhat, ha hallgatóságként elismételjük egy-egy elhangzott mondat utolsó néhány szavát – bármennyire is természetellenesnek hathat ez először. Ezzel ugyanis két legyet ütünk egy csapásra: a másik úgy érzi, valóban meghallottuk és értjük is, amit megosztott velünk – és mi valóban jobban meg fogjuk érteni, miről van szó éppen.
Tegyünk fel minél több kérdést!
Ismét csak erősíti a másikban azt az érzést, hogy odafigyelünk rá – valamint mi is több információt gyűjthetünk az ő helyzetéről, aminek következtében könnyebben tudunk majd empátiát tanúsítani irányában.
Ismerjük el, ha elakadtunk!
Ha minden próbálkozásunk ellenére ma pont nem tudunk kellően fókuszáltak lenni, jó ötlet lehet ezt egész egyszerűen bevallani a másiknak. Közben érdemes némi magyarázattal is szolgálni ezt illetően (ez viszont ne az legyen, hogy „nincs kedvem meghallgatni a panaszkodásodat”). Ezzel mindenkin segítünk, hisz a másik sem fogja azt találgatni, vajon mit rontott el, hogy nem figyelünk, és a mi vállunkról is nagy teher eshet le az igazság leleplezésével.
Amennyiben viszont már a beszélgetés közben veszítjük el hirtelen a fonalat, azt is juttassuk kifejezésre mielőbb! Hiába gondolnánk, hogy ettől kevésbé leszünk szimpatikusak, valószínűleg épp az ellenkezője fog ennek történni: őszintébbnek és figyelmesebbnek tűnünk azáltal, ha a másik látja, zavar minket, hogy nem értettünk meg mindent maradéktalanul.
Bizonyítsuk nonverbális jelekkel, hogy figyelünk!
Szemkontaktus, odaforduló testtartás, bólogatás. Mind csodát tehetnek.
Amennyiben számunkra kellemetlen a figyelmünket így kifejezni (főleg egy meghitt beszélgetés során), próbáljuk meg apránként, hétköznapi helyzetekben (boltban, hivatalban, munkahelyen) begyakorolni a nonverbális jelek alkalmazását!
Ne azon gondolkozzunk, mit fogunk válaszolni!
Bizony, mindenki beleesik néha abba a hibába, hogy míg a másik beszél, ő már azt gyakorolja, mit fog neki mondani. Pedig így épp, hogy azt nem fogja igazán megérteni, amit a másik mondani próbál.
Mindez teljesen természetes, hiszen gondolataink általában sokkal gyorsabban cikáznak nyelvünknél. Jó ötlet lehet ilyenkor egy kis szünetet tartani a másik monológja után, és lassabb tempóban elkezdeni kifejezni gondolatainkat. Meglepő lehet, de ez épp, hogy segíteni fog a minél precízebb megfogalmazásban.
Ne fogalmazzuk át saját szavainkkal a másik mondandóját!
Jobb megoldás a fentebb már említett pontos ismétlés. A másik által elmondottak újrafogalmazása ugyanis a csúsztatások és a félreértések melegágya lehet, mindez pedig akár további konfliktusokat is okozhat. Amennyiben azonban a jobb megértés érdekében fogalmazzuk át a hallottakat, azt mindenképp tegyük nyilvánvalóvá. Például azzal, hogy: „Lehet, nem pont így mondtad, de nekem úgy tűnik, most arról van szó, hogy… Így értetted te is?”
Szükséged lenne még néhány tippre? Olvasd el korábbi cikkünket arról a 6 pszichológiai trükkről, amitől azonnal megkedvelnek mások!
Kiemelt kép: Pexels
