• A kómás beteg nem képes akaratlagos cselekvésekre.
• A kómának különböző fokozatai léteznek.
• Több, kómából felébredt beteg arról számolt be, hogy érzékelte a külvilágot.

Az egyik legrettegettebb állapot a kóma, hiszen nem tudjuk, hogy az élet és halál határán billegő beteg vajon hallja-e, tudja-e, hogy mellette vagyunk, vagy teljesen feleslegesen reménykedünk abban, hogy visszanyeri a tudatát. Bár mindig hallani csodás gyógyulásokról – ott van például annak a nőnek az esete, aki hat hónappal azután, hogy felébredt a kómából, maratont futott –, de nehéz optimistának maradni, főleg ha az orvosok sem biztatnak semmi jóval. 

Orvosilag a kóma olyan eszméletlen állapot, amely hat óránál tovább tart, a páciens érzéketlen, vagy inadekvátan reagál a fájdalom-, fény- és hangingerekre, hiányzik nála a normális alvás-ébrenlét váltakozása, és nem képes akaratlagos cselekvéseket elindítani.

A páciens nem képes reagálni az érintésre, a hangra és más ingerekre.

Ritka, hogy a kómában lévő valaki köhögjön, tüsszögjön vagy bármilyen módon kommunikáljon. Bár néhányan képesek lélegezni önállóan, sokan légzési segédeszközt igényelnek.

Vajon mit érez a kómában lévő személy? (Fotó: Canva)

A Glasgow-i kómaskála egy olyan, 3-tól 15-ig terjedő skála, amelyet sok egészségügyi intézmény használ egy személy tudatosságának értékelésére. Minél alacsonyabb a pontszám, annál kevésbé tudatos a beteg. Az 15-ös pontszám teljesen ébren és tudatánál lévő személyt jelent, míg a 3 és 8 közötti pontszám azt sugallja, hogy a beteg valószínűleg kómában van. A Glasgow-i kómaskála három különböző kategóriában értékeli a beteget: szemnyitási reakció, verbális reakció és mozgásreakció.

Természetesen minden eset egyedi: a kómának különböző súlyossági szintjei vannak, és minél súlyosabb az agykárosodás, annál komolyabb a helyzet. Nem minden kómás beteg számol be arról, hogy emlékszik a történtekre, vagy hogy érzékelte a külvilágot, de akad azért ilyen is. A Buzzfeed összegyűjtötte azokat a Reddit-en megjelent beszámolókat, amikben a felébredt felhasználók megosztották, hogyan kerültek kómába, és miket tapasztaltak valójában, mi pedig kiválogattuk a legérdekesebb eseteket.

Gyerekszülés kómában

„Négy napig voltam kómában. Amikor felébredtem, mindenki a kisfiamról beszélt, akit szültem. Kiderült, hogy elveszítettem a hosszú távú emlékezetemet, és

még arra sem emlékeztem, hogy terhes voltam.

A fiam ekkor a gyermekkórházban volt az intenzív osztályon. Császármetszéssel hoztam világra 29 hetes terhesen. Mindez azért történt, mert Crohn-betegségem volt (amit csak akkor tudtam meg, amikor felébredtem); és a vastagbelem elszakadt a terhességem alatt. A férjem azt mondta, hogy amikor először felébredtem, úgy beszéltem, mint egy gyerek. Mikor magamhoz tértem, nagyon fáradtnak éreztem magam, de aztán a következő néhány napban kicsit nyugtalan voltam. Néhány nap múlva visszatért a hosszú távú emlékezetem, és a második műtétig mindenre emlékezni kezdtem, de utána semmi másra, csak arra, hogy felébredtem. Mivel fiam születése volt a harmadik műtétem, így ő volt az, ami meglepett engem” – számolt be élményeiről PennyCundiff.

Álom vagy valóság?

„Egy barátom hat hónapig volt kómában egy baleset után. Miután magához tért, mindenkinek azt mondta, hogy beszéljenek azokhoz, akik kómában vannak, mert hallhatnak, de megjegyezte, hogy

mindig el kell mondani a kómában lévő személynek, mi történt, hol vannak, és mi történik velük.

Azt mondta, hogy a tudatos pillanatai néhány igazán rémálomszerű álommal vegyültek, és nehezen tudta megkülönböztetni, mi volt valóság, és mi volt álom. Azt mondta, hogy csak azt akarta tudni, mi a valóság és mi történik vele” – írta Blameking27.

Megnyugodott a felesége miatt

„Tavaly nyolc napot töltöttem kómában egy különösen traumatikus műtét után, és ébredéskor az volt az első gondolatom, hogy vajon meghaltam vagy túléltem. Nem tudtam kinyitni a szememet, és egy orvosi légbuborék matracon feküdtem, úgy éreztem, mintha lebegnék; ebből arra a következtetésre jutottam, hogy meghaltam, és arra emlékeztem, hogy azt gondoltam, ez nem is olyan rossz, és azon agyaltam, hogy vajon az apám eljön-e értem.

Amikor rájöttem, hogy még mindig élek, azt hittem, hogy egy háborúban sérültem meg, és aggódtam, hogy a feleségem talán nem tudja, hogy még élek.

Mivel intubálva voltam és begyógyszerezve, az ápolónőkkel való kommunikáció nagyon nehézkesen ment. Később a feleségemtől megtudtam, hogy végig mellettem volt, és amikor az orvosok és az ápolók ellen küzdöttem, azonnal lenyugodtam és együttműködtem, amikor megfogta a kezemet, és énekelt nekem. Még mindig elérzékenyülök erre a gondolatra” – fűzte hozzá Tinman556.

Nem tudni, hogy mi az álom, mi a valóság – erről több kómás beteg is beszámolt (Fotó: Canva)

Megváltozott személyiség

„11 napig voltam kómában súlyos agysérülés után. Nem emlékszem arra, milyen volt kómában lenni, sem a kómából ébredésemre. Elvesztettem több évnyi emlékemet, és az agyam csak kb. hat hét után kezdett el újra »rögzíteni« információkat. A személyiségem megváltozott utána. Életem nagy részét újra kellett építenem. Rossz volt, de talán valamilyen szinten jó is. Bár hazudnék, ha azt mondanám, soha nem gondolkodtam el azon, milyen lenne az életem, ha soha nem történt volna a kóma” – posztolta heyrainyday.

Testen kívüli élmény

„Igazán furcsa, de a nagybátyám – egy nagyon komoly, szigorú és meglehetősen száraz ember – néhány évvel ezelőtt egy sérülés következtében kómába esett. Soha nem hitt semmiben, ami nem volt kézzelfogható. Nem beszélt lelkekről vagy hasonlókról. De néhány hétig kómában volt, és miután felébredt, előállt ezzel az őrült történettel. Elmondta, hogy egy buborékban látta magát, egy fehér helyen lebegve, ami békés és gyönyörű volt. Aztán azt mondta, hogy látott maga körül más buborékokat is, és ezekben más emberek voltak.

Emlékezett egy fekete hajú nőre, aki a hozzá legközelebbi buborékban énekelt, amíg egy nap a buborékja szétpukkant, és eltűnt.

Amikor felébredt, nagyon tiszta leírást adott a megjelenéséről, koráról és mindenről. Most következik a vad rész: egy emelettel lejjebb volt egy szintén kómás nő, aki sajnos meghalt. Bingó: fekete haj, kor, testalkat, minden stimmelt. A nagybátyám soha nem találkozott vagy látta ezt a nőt korábban. Az egész életfelfogása megváltozott ezután. Még mindig elgondolkodtat, néha… Hol lehetett? A nagybátyám úgy gondolja, hogy az összes buborékban kórházi betegek voltak. Lehetséges lenne?” – tette fel a kérdést KayPet.

Mint egy álom

„Egy barátom kb. 10 évvel ezelőtt került kómába, három hétig, egy autóbaleset után. Amikor felébredt, meglátogattuk, és amikor egyedül maradtam vele, elmondta, hogy az egész olyan volt, mint egy tudatos álom. A való világ eltűnt, és úgy érezte, mintha évekig teremthetne magának világot. Komolyan gondolta: hosszan beszélt arról, hogy nagyjából volt fogalma arról, hogy már nincs a való világban, és azt hitte, hogy talán a mennyországban van.

Úgy érezte, mintha valójában meghalna, csak az utolsó pár másodperc örökké tartott.

Elmondta, hogy tudott repülni (a kómás álmában), ami fantasztikus volt. Rövid időt töltött a kórházban, aztán hazaengedték, két hétig át járt fizikai terápiára, mielőtt öngyilkos lett” – írta Ask_A_Sadist.

Nem tudni pontosan, mi játszódik le a kómában fekvő beteg tudatában (Fotó: Canva)

Kóma a valóságban és a filmvásznon

Dr. Eelco Wijdicks kómás betegek filmes ábrázolásáról végzett kutatásait a Neurológia című folyóiratban 2006 májusában publikálta. A szakember mintegy harminc 1970 és 2004 között készült olyan filmet tanulmányozott, amelyekben a szereplők tartós kómában lévő betegeket személyesítettek meg, és megállapította, hogy csak két film ábrázolta helyesen a kómás betegek állapotát és a páciens felébredését. Ez a két alkotás a Reversal of Fortune (A szerencse forgandó) és The Dreamlife of Angels (Élet, amiről az angyalok álmodnak) voltak. A további 28-at a túlságosan csodába illő felébredések, a hosszabb távú járulékos következmények figyelmen kívül hagyása, a szükséges kezelések és eszközök hamis ábrázolása jellemezte, valamint amiatt is kritikát fogalmazott meg ezekkel szemben, hogy ábrázolásuk szerint a kómás betegek túlságosan izmosak és napbarnítottak maradtak.

Fontos megjegyezni, hogy a kóma utáni felépülés nagyrészt az agykárosodás súlyosságától és okától függ. Azonban vannak bizonyos dolgok, amiket a szerettek tehetnek annak érdekében, hogy javítsák a felépülés esélyét. Olyan egyszerű cselekedetek, mint például bejelenteni, ki vagy, amikor belépsz a szobába, beszélgetni egy hétköznapi élettel kapcsolatos témákról, és megfogni a kezüket, amikor velük vagy, segíthet az érzékeik stimulálásában.

Valódi Csipkerózsikának nevezik azt a nőt, aki 32 éven keresztül aludt. Az orvosok nem találnak magyarázatot a jelenségre azóta sem. 

Kiemelt kép: Canva