- Mit jelent az érzelmi elhanyagolás?
- 4 kérdés, ami elárulja, ha érzelmi elhanyagolás áldozata vagy.
- Mit lehet tenni a továbblépés érdekében?
Az érzelmi elhanyagolás nem vicc. Bár sokkal nehezebb észrevenni, mint a fizikai elhanyagolást és bántalmazást, hasonlóan nagy, esetenként akár még nagyobb károkat is okozhat egy gyerek fejlődésében, ha nem elégítik ki lelki szükségleteit – vagy akár egyenesen érzelmileg bántalmazzák. Jonice Webb pszichológus a Psychology Today egy új cikkében összegezte, mely jelekből sejthető, hogy egy felnőttet gyerekkorában érzelmi elhanyagoltak.
Webb több mint 20 éve dolgozik klinikai szakpszichológusként, és saját bevallása szerint rendszeresen rá kell döbbenjen, hogy egy csomó „csodálatos ember nem veszi észre a csodálatos dolgokat önmagában”. A szakember ezekkel a páciensekkel való munkája során felfigyelt azonban néhány összecsengésre, egészen pontosan a gyerekkori érzelmi elhanyagoltság mintázatára.
Mi fán terem az érzelmi elhanyagolás?
Gyermekkori érzelmi elhanyagolásról akkor beszélhetünk, ha egy gyerek szülei (vagy más, róla gondoskodni hivatott felnőttek) nem reagálnak megfelelően és megfelelő gyakorisággal az ő érzelmeire. Mivel az érzelmeink nem ritkán személyiségünk és identitásunk részét is képezik, ha ezeknek kinyilvánítására nem kapunk reakciót, úgy érezhetjük, egész lényünkről nem vesz tudomást a külvilág.
Az érzelmi elhanyagolás komoly problémákat okozhat később. (Fotó: Canva)
Jó esetben egy gyerek érzelmeit a róla gondoskodó felnőttek érvényesítik és értékelik, és azokhoz (még ha esetleg nem is azonnal értik, miben gyökereznek) türelemmel és megértéssel fordulnak. Persze, ember legyen a talpán az a szülő, aki a nap 24 órában képes erre. (Fontos megérteni, hogy cikkünk célja nem a mindenkori szülők hibáztatása, hanem a kialakult jelenség megértése és a megoldáskeresés.)
Nem ideális esetben a szülő nem (vagy nem megfelelően) reagál a gyerek érzelmeire, azoknak bármilyen módú kifejeződésére. Ha ez történik, a szóban forgó gyerek könnyen azt érezheti, hogy elsődleges hozzátartozója elutasítja őt, nem kíváncsi a legmélyebb lényére, és így ő maga egyáltalán nem is érdemes mások figyelmére.
Pedig azzal, ha egy gyerek szülei észreveszik őt, az ő érzéseit, és reagálnak is azokra, arra tanítják őt, hogy érezni, felismerni és tisztelni az érzelmeket; értékelni az ember belső énjét; megismerni önmagunkat és bízni is magunkban az egyik legnagyobb ajándék az életben.
4 kérdés, ami elárulja, ha érzelmileg elhanyagoltak
Ezeket a sorokat elolvasva csak még nagyobb lett a káosz a fejedben az érzelmi elhanyagolást illetően? Nem csodáljuk… De nézd, itt van 4 kérdés, ami segíthet kicsit tisztázni a helyzetet. Válaszolj igennel vagy nemmel!
- Nehezen bízol magadban, gyakran megkérdőjelezed a képességeidet?
- Küzdesz azzal, hogy értékesnek lásd magad?
- Alacsonyabb rendűnek érzed magadat másoknál, kevesebbnek látod magad?
- Úgy érzed, nem ismered igazán önmagad?
Az a helyzet, hogy ha ezekre a kérdésekre igennel válaszoltál, neked is gondod lehet az önbizalom, az önértékelés, az önbecsülés és az önismeret terén. Meglehet, hogy mindezt a gyerekkorodban téged ért érzelmi elhanyagolás okozza, azaz valószínűsíthető, hogy gyerekkorodban a te érzelmi szükségleteidet sem vették elég komolyan az érted felelős felnőttek.
De hogy mit is jelentenek a fent említett, hasonlónak tűnő, de egyébként igen eltérő fogalmak?
1. Önbizalom
Gyakran úgy érzed, mások mindent jobban tudnak nálad? Jobbak a munkában, jobb szülők, gyerekek, testvérek, barátok nálad? Előfordulhatott gyerekkorodban, hogy a te véleményedet, meglátásaidat és igényeidet csak másod- esetleg harmadrendűként kezelte a környezeted?
Jó esély van rá, hogy amikor most, már felnőttként magadat kritizálod, akkor ismét nem a saját véleményedet képviseled, hanem valaki másét (aki, még az is lehet, már szintén nem így gondol rád). Vizsgáld felül, te mit gondolsz valójában magadról! Kérdőjelezd meg a belső monológod valóságát! „Tényleg ügyetlen vagyok? Dehogy, hát a múltkor is remek partit adtam a barátaimnak!” Ugye, hogy ugye?
2. Önértékelés
Előfordul, hogy egy baráti összeröffenésre készülve egyszer csak megtorpansz, és olyan gondolatok férkőznek az agyadba, mint „áh, mindenkinek jobb, ha inkább mégsem megyek el”? Meglehet, hogy mélyen belül úgy érzed, nem érdemled meg, hogy remek barátaid legyenek, velük igazán jól érezd magad és életre szóló élményeket szerezz?
Ez alacsony önértékelésre utal. Feloldásához jó ötlet lehet átgondolni, mégis honnan erednek ezek a betolakodó gondolatok. Ki volt az az életedben, aki hasonlóan beszélt, vagy ilyesmit éreztetett veled? Ezek a gondolatok ugyanis minden bizonnyal nem tőled származnak… Gondold át: Te valójában hogyan látod magad? Kezdj el egy új hiedelemrendszert kialakítani a fejedben magaddal kapcsolatban!
3. Önbecsülés
A munkahelyeden mindenki elismer és valóban komoly sikereket érsz el, te mégis gyakran kételkedsz a képességeidben? Ha, mondjuk, egy fontos prezentációt kell tartanod, megfordulnak a fejedben az alábbihoz hasonló gondolatok: „Mi van, ha elrontom? Mi van, ha olyan kérdéseket kapok, amikre nem tudok válaszolni? Egyáltalán, hogy kaphattam meg ezt a pozíciót? Meg sem érdemlem, biztos csak valami tévedés az egész…”
Nos, sajnos ez mind annak a jele, hogy alacsony az önbecsülésed van, ami pedig rengeteg szorongást okozhat neked a mindennapokban. Fontos lenne, hogy megpróbálj külső szemmel magadra tekinteni. Meglehet, hogy észre sem veszed a sikereidet, például azokat a feladatokat, amiket maximális precizitással és tökéletesen végzel el. Ha elkezdesz jobban odafigyelni magadra, ezek jobban feltűnnek majd – és a végén akár még élvezheted is a munkádat!
4. Önismeret
Borzasztóan nehezedre esik, hogy önmagadról beszélj – akár még állásinterjún vagy randin is? Meglehet, hogy ennek az az oka, hogy gyerekkorodban a szüleid érzelmileg elérhetetlenek voltak számodra, így nem adtak neked kellő mennyiségű visszajelzést saját magadról.
Emiatt az is lehet, hogy valóban nem vagy tisztában alapvető információkkal önmagaddal kapcsolatban. Például nehezen tudod megmondani, mi az erősséged, mi a hiányosságod, milyen az ízlésed, mik a vágyaid és szükségleteid… Jó ötlet lehet ennek megoldására a naplóvezetés. Kezdj el jobban befelé figyelni! Ebben segíthetnek az olyan kérdések, mint: „Hogyan érzem magamat ebben az adott helyzetben? Hogyan érint ez a történés? Mit érzékelek a testemben, ha ezt és ezt mondja nekem valaki? Mit gondolok arról, ha valaki így viselkedik?”
Feldolgozható az érzelmi elhanyagolás?
Mindenekelőtt fontos megérteni, hogy előfordulhat olyan is, hogy valakinek egyszerre van nagy önbizalma és alacsony önbecsülése – és ennek megfelelően a felsorolt jellemzők bármilyen kombinációja elképzelhető. Jó hír azonban, hogy személyiségünk bármelyik szeletével is akadt gondunk, fejleszthetünk rajta.
A legelső lépést már úgyis megtettük azzal, hogy azonosítottuk a problémát, hogy elkezdtünk gondolkodni ezen. Amennyiben viszont a cikkben összefoglalt segítő technikák nem vezetnek eredményre, érdemes lehet szakember segítségét kérni.
Az érzelmi elhanyagolásról és a traumafeldolgozásról itt írtunk korábban.
Kiemelt kép: Pexels
