- A szülő-gyermek kapcsolat talán mind közül a legbonyolultabb, a felek idősödésével pedig csak még bonyolultabbá válhat.
- Sok probléma gyökerezik abban, hogy néhány szülő úgy érzi, felnőtt gyereke nem tiszteli őt. Közben a nagykorú gyerekek egyik leggyakoribb fájdalma épp az, hogy szüleik nem ismerik el őket önálló felnőttként.
- Vannak azonban olyan megnyugtató jelek, melyek remek szülő-gyerek kapcsolatról árulkodnak.
Van, aki egész életét párkapcsolat nélkül éli le, van, akit nem áld meg a sors gyerekkori barátokkal vagy testvérekkel – szülei, nagyszülei azonban mindenkinek vannak (vagy legalábbis voltak). Így a szülő-gyerek viszonyok talán az összes közül a legsokfélébbek lehetnek. És, ahogyan azt láthatjuk is magunk körül és saját életünkben egyaránt, valóban sokfélék. Nem kevés esetben pedig kifejezetten bonyolultak, konfliktusosak és feszültek is ezek a kapcsolatok.
Manapság sem ritkák azok a családok, ahol a felnőtt gyerekek teljesen eltávolodtak szüleiktől – úgy térben, mint érzelmileg. Másoknál, ha nem is távolodtak el egymástól, rendszeresek a veszekedések, az ajtócsapkodásig fajuló viták, és alacsonyan szállnak a váltogatott szitkozódások. Bár az ehhez hasonló helyzetek nem egyik napról a másikra alakulnak ki, és hátterükben rendre valamilyen összetettebb rendellenesség bujkál, sok szülő teljesen értetlenül áll előttük. Nem értik, hogyan válhatott az egykor angyali, csillogó szemű, imádni való kisbabájuk egy ilyen hálátlan, modortalan és tiszteletlen fráterré.
Arról, hogy felnőtt gyereked tisztel téged, sokfajta jel árulkodhat. (Fotó: Pexels)
Felnőtt gyerekek és tisztelet
Bár a tízparancsolat is kimondja, hogy szüleinket tisztelnünk kell, tagadhatatlan, hogy a tisztelet nem olyasmi, amit akarattal irányíthatunk.
A legtöbb esetben – hosszú évek során, lassan, következetes munkával – kiérdemelni lehet csupán.
De azt is érdemes ehhez hozzátenni, hogy abban, mikor gyerekünk (kamaszkorától kezdve fokozatosan) elkezd minket félisten helyett hús-vér lényként látni, rengeteg szépség is van. Hiszen, ha belegondolunk, mi is jól tudjuk, hogy a tökéletes(nek látszó) istenségeket legfeljebb bálványozni lehet – szeretni nem. A tökéletlen, de mindig jóra törekvő embert azonban annál inkább – hibáival és botlásaival együtt. És néha már ez a szeretet is bőven elég.
Ne feledjük, a legtöbb, amit tehetünk, hogy mindig az adott helyzethez és tudásunkhoz mérten a legjobbat adjuk gyerekeinknek – és bízunk benne, hogy ezt (idővel) ők is észreveszik és értékelik.
5 jele annak, hogy felnőtt gyereked nagyra becsül téged
Ha elbizonytalanodtál, ezek a jelek biztosíthatnak afelől, hogy felnőtt gyereked tisztel – és szeret is – téged.
1. Felnőtt gyereked keresi a társaságodat
(No de nem ám úgy, hogy minden egyes nyűgjével téged keres meg, és naponta legalább egy órát telefonáltok! De erről majd később…)
Mi is lehet nagyobb megerősítés annál, hogy a felnőtt gyereked rendszeresen – még ha nem is minden áldott nap, de legalább hetente egyszer-kétszer – megkérdezi, mi újság veled? Amennyiben igen elfoglalt, mégis képes időt szakítani rá, hogy felhívjon és kedélyesen elcseverésszen veled a mindennapi történésekről, biztos lehetsz benne, hogy nagyon szeret és tisztel téged. Fontos azonban, hogy ehhez elég teret biztosíts számára – azaz időnként várd ki, hogy ő keressen meg téged! Ne aggódj, ha néhány napig nem csörög a telefon, minden bizonnyal nem felejtette el, hogy létezel!
Hasonlóan jó jel lehet, ha szívesen tölt veled személyesen is időt. Amennyiben úgy érzed, kissé eltávolodtatok egymástól az utóbbi időben, próbálj meg egy semleges helyszínre, például egy kávézóba találkozót szervezni vele. Egy olyan tér, amelyben egyikőtök sem érzi vendégnek magát a másikkal szemben (azaz elkerülhető az alá- és fölérendeltség), elősegítheti a szokásosnál tartalmasabb és építőbb beszélgetés létrejöttét.
Nem utolsósorban pedig magadtól is kérdezd meg, milyen érzéssel tölt el, ha vele lehetsz! Nyugodt vagy, vagy szorongó? Esetleg folyamatosan a kedvét lesed? Vajon honnan erednek ezek az érzések? Lehetséges, hogy a saját gyerekkorodból és a szüleiddel való viszonyodból? Talán érdemes lehet ezt a kérdést tovább boncolgatnod…
2. Felnőtt gyereked (hangosan) elismeri eredményeidet
Néha nehéz lehet észrevenni az ilyesmit, hisz természeténél fogva épp a legapróbb gesztusokban lelendő. Ide tartozik például az is, mikor felnőtt gyereked megdicséri a főztödet (akár csak egy jól hallható hümmögéssel is), megjegyzi, milyen szép rend van nálad, vagy az öltözékedhez fűz egy elismerő hozzászólást.
Persze, ha hajlandó azt is kimondani, mennyire büszke rád, vagy hogy látja, milyen keményen dolgozol, valamint mennyire odaadó barát, feleség, testvér és szülő vagy, csak hab a tortán.
Csak az tud azonban ilyeneket kimondani, aki gyerekkorában elleste a környezetétől, hogyan kell.
Ha tehát te magad sem dicséred gyakran gyerekedet, egykor nem tudattad vele, hogy észreveszed, mennyire igyekszik, milyen szorgalmas és lelkiismeretes, előfordulhat, hogy neki sincsenek meg a szavai ennek kifejezésére.
Jó hír azonban, hogy sosem késő elkezdeni a szavakkal történő megerősítést! Próbáld csak ki legközelebb, mikor találkoztok! Keress akár csak egyetlen apróságot is rajta, a viselkedésében vagy az életmódjában, amit megfelelőnek találsz, és ne légy rest ezt hangosan kifejezni! Hidd el, a dicséret csodákra képes – egyrészt visszahat arra, aki adja, másrészt, aki kapja is hajlamos viszonozni a szép szavakat.
3. Felnőtt gyereked tiszteletben tartja a kapcsolatotok határait
És az idődet is. Magyarán: nem kér számon és nem hisztizik, hogy miért nem vele foglalkozol állandóan – miközben, ugye, neked is megvan a saját életed… Bár krízis esetén tagadhatatlanul fontos a segítségkérés, de amennyiben a hirtelen telefonhívások nem csak vészhelyzetekre korlátozódnak, érdemes lehet új alapokra helyezni a kapcsolatot.
Hiszen végtére is két felnőttről van szó, a felnőtt kapcsolatok alapja pedig a kölcsönösség, az adok-kapok egyensúlya. Nem pedig az egyik fél kihasználása a másik által.
Nem, nem leszel rossz szülő tőle, ha meg mered fogalmazni, hogy nem akarsz a felnőtt, független gyereked elsődleges érzelmi támasza lenni a továbbiakban. (Persze ehhez az is kell, hogy a te elsődleges érzelmi támaszod se ő legyen.) Amennyiben szükséges, kezdjetek el mindketten mielőbb azon dolgozni, hogy bővüljön személyes támogatói hálózatotok! Azaz keressetek olyan barátokat, akik között „igazságosabban eloszthatjátok a heti panaszkodás-adagotokat”! Így senki sem fog túltelítődni, és ti is többféle nézőpontot ismerhettek meg.
4. Felnőtt gyereked tiszteletben tartja a magánéletedet
Az előző pontban megfogalmazottakhoz hasonlóan az is kulcsfontosságú egy egészséges szülő-gyerek kapcsolatban, hogy a két felnőtt tiszteletben tartsa egymás magánéletét. Amennyiben ezek a határok már elmosódtak, eleinte nagyon nehéz lehet majd a változás, de hidd el, mindkettőtöknek jobb, ha sikerül kicsit áthangolni a viszonyotokat.
Adjatok elég teret egymásnak, és ne a sértődés legyen az elsődleges reakciótok arra, ha a másik valamit nem oszt meg a magánéletéről. Mindkettőtöknek joga van egy saját, privát élethez – ez a szülők és felnőtt gyerekeik közötti egészséges kapcsolat egyik alappillére. Fogadd el, hogy nem kell mindig pontosan tudnod, épp hol van és kivel mit csinál a gyereked, vagy hogy mire költi a pénzét. Ugye, hogy neked is jólesik, ha a környezeted megbízik a józan ítélőképességedben?
5. Felnőtt gyereked, ha nem is ért veled egyet, elfogadja álláspontodat
A tisztelet legmagasabb fokának a jele, ha felnőtt gyereked anélkül tud veled nagyon komoly eszmecserét folytatni, hogy az vitába vagy személyeskedésbe fordulna. Kényes téma lehet például a vallás és a politika kérdése, hisz ezekben, lássuk be, gyakran nem értenek egyet az eltérő generációk képviselői. Ha viszont felnőtt gyerekeddel veszekedés nélkül tudtok ilyen témákról is beszélgetni, az minden bizonnyal a legmélyebb – kölcsönös! – tisztelet jele.
Ehhez az is kell, hogy te is elfogadd, gyereked immáron egy saját értékrenddel, meglátásokkal és véleménnyel rendelkező felnőtt ember. Itt is kulcsfontosságú tehát a személyes példamutatás, aminek minden esetben a te oldaladról kell indulnia – hisz te vagy a szülő.
Szintén meg kell említeni azonban az érem másik oldalát, nevezetesen, mikor valamelyikőtök szinte a teljes döntésképtelenségig a másikra telepszik, és a legapróbb kérdésekben is a másik tanácsáért szalad. Persze, nem azt mondjuk, hogy mostantól semmiben sem szabad kikérnetek egymás véleményét, de azért érdemes itt is egy lépést hátrébb lépnetek, ha úgy érzitek, viszonyotok már az egészségtelen egymásra utaltság szintjét súrolja!
Tudod mi az az 5 szó, amit sose mondj felnőtt gyerekednek?
Kiemelt kép: Pexels
