- Micsoda a parentifikáció?
- Milyen negatív következményei lehetnek, ha egy gyerekre túl nagy felelősség hárul?
- Ezekből a jelekből felismerheted, ha téged is túlterheltek gyerekkorodban!
Mindkét félnek sok fájdalmat és fejtörést okozhat, ha egy szülő-gyerek viszonyban eltolódnak a határok, esetleg felcserélődnek a szerepek. Főleg a gyerekek isszák meg azonban annak a levét, ha érzelmi nyomást helyeznek rájuk a róluk gondoskodni hivatott felnőttek. Azoknak, akik érzelmileg éretlen szülők gyerekeként nőttek fel, jó eséllyel vannak tapasztalataik a parentifikációt illetően.
A parentifikált gyerekeknek gyakran nemcsak érzelmileg kell érettebbnek lenniük szüleiknél, hanem gyakorlati feladatokat is helyettük kell elvégezniük. Ilyesmi lehet például a házimunka, a kisebb testvérek gondozása, nevelése, vagy épp a család pénzügyei és a családtagok egészsége fölötti őrködés. Pszichológiai kutatások már bebizonyították, hogy ha egy gyereknek ilyen (érzelmi és gyakorlati) feladatokat kell ellátnia a családban, az nagyon komoly sérüléseket és nehézségeket okozhat a fejlődésében és a későbbi életében.
A parentifikáció mindenkinek rossz
Ha egy gyerek a szülője legjobb barátja, bizalmasa és terapeutája, az a gyereknek semmiképp, de hosszú távon a szülőnek sem tesz jót; a parentifikáció egyikőjük számára sem előnyös. Ezért nagyon fontos, hogy amennyiben észrevesszük ennek jeleit, igyekezzünk újragondolni a kapcsolatot, újfajta határokat húzni – és azokat be is tartani!
Parentifikáció jele lehet, ha nem a szülő nyugtatja meg a gyerekét, hanem fordítva. (Fotó: Getty Images)
Egyelőre nem született olyan kutatás, ami megállapította volna, hogy mely típusú szülők a leginkább hajlamosak parentifikálni gyerekeiket. Bár az bizonyos és magától értetődő, hogy a nem eléggé fejlett érzelemszabályozási képesség hajlamosíthat ilyesmire.
És hogy hogyan teremnek az érzelmileg éretlen szülők? Nos, nem ritkán saját lelki sérüléseik okán válnak olyanná, amilyenné.
Fontos belátni, hogy egyikőnk sem tökéletes, és szülőként sem érdemes erre törekednünk. Elég, ha „elég jók” vagyunk csupán.
Mindenesetre magunk és környezetünk előnyére is válhat, ha minden nap igyekszünk fejlődni, meghaladni tegnapi önmagunkat és egy jobb verziónkká cseperedni – bármilyen életkorban tartsunk is épp.
Ehhez jó kiindulópont lehet, ha felismerjük saját sérüléseinket, és megpróbáljuk ugyanezektől megóvni gyerekeinket. Lássuk tehát, mi árulkodhat arról, hogy mi magunk is érzelmileg éretlen szülők gyerekeként nőttünk fel!
A parentifikáció 5 jele
Parentifikációról árulkodhat, ha:
1. Sokszor te voltál szüleid érzelmi támasza
Ha visszaemlékezve úgy látod, gyakran kellett neked megnyugtatnod szüleidet, csillapítanod indulataikat és megregulázni érzelmeiket, jó eséllyel te is parentifikált gyerekként nőttél fel. Ugyanide tartozik, ha neked kellett felvidítanod őket – még akkor is, mikor magad szintén egy nehéz napon voltál túl.
Bizony baj, ha egy felnőtt egy gyerektől vár érzelmi megerősítést – nem csak azért, mert egy gyerek egészen nyilvánvaló okoknál fogva nem fog ővele szembeszállni, rávilágítani hibáira és tévedéseire. Amennyiben a felnőttnek szüksége van ilyesmire, sokkal jobban jár, ha egy másik felnőtthöz (baráthoz, társhoz, terapeutához) fordul.
2. Bíráskodnod kellett a szüleid veszekedésénél
Nem egészséges az sem, ha egy gyereket a felnőttek bevonnak saját konfliktusaikba. Ez történhet azáltal is, hogy a gyereken keresztül üzengetnek egymásnak a szülők, vagy a gyerek közbenjárásával bűntudatot keltenek a másikban, esetleg kikényszerítik a véleményét az aktuális vitatémával kapcsolatban.
Ugyanakkor attól még, hogy egy gyerek tanúja a szülei eszmecseréjének, egészséges vitájának, nem válik parentifikálttá. Más dolog, ha egy gyerek magától beleszól egy érdekes csevejbe és más, ha a szülei kikényszerítik, hogy állást foglaljon – valamelyikükkel egyetértésben.
3. Nehezen tudsz határokat szabni
A gyerekkori parentifikáció egyik legkönnyebben észrevehető következménye, ha valaki felnőttként nehezen tud határokat szabni (és értelemszerűen azokat betartani és betartatni). Ez később az élet számos területén nagy gondokat okozhat az egyénnek, hatással van ugyanis a romantikus kapcsolatai, barátságai, de még a karrierje alakulására, valamint pénzügyeire is.
Ha nehezen kérsz fizetésemelést, állsz ki magadért bármilyen vitában, vállalod fel másokéval ellentétes véleményedet vagy száműzöl az életedből bántalmazó embereket, lehet, hogy parentifikált gyerek voltál. Ez azonban nem kell, hogy így maradjon: idővel könnyebbé válhat majd visszautasítanod az igazságtalan bánásmódot, ha gyakorlod a határhúzást.
4. Büszke vagy arra, hogy nincsenek nagy igényeid
Az előző pontban foglaltakhoz igen szorosan kapcsolódik ez a jel. Ha nem vársz el sokat másoktól és a környezetedtől, az abból is fakadhat, hogy valójában nem vagy eléggé tisztában saját szükségleteiddel. Ez pedig azért alakulhatott ki benned, mert már gyerekként azt tanította neked a környezeted (általában a szüleid), hogy nem elég fontosak a te igényeid (másokéval, például épp az övékével szemben).
Ezen probléma feloldásához (is) az önismereten keresztül vezet az út. Kezdj el több idő tölteni magadban, szentelj nagyobb figyelmet saját igényeidnek, érzelmeidnek, gondolataidnak! Tegyél fel akár olyan bagatell kérdéseket is magadnak, mint például: a tavaszt vagy az őszt szeretem jobban? A teát vagy a kávét? Ezután következhetnek a nagyobb fajsúlyú dolgok, például: milyen tulajdonságok fontosak nekem magamban és másokban? Hogyan viselkedik szerintem egy jó barát? Meglátásom szerint min alapul egy egészséges szerelmi viszony?
Ehhez persze szükséged lehet némi külső támogatásra, így ne légy rest valamilyen segítő (például pszichológus) közreműködését elfogadni ezen az úton!
5. Olyan emberekhez vonzódsz, akik túl sokat kérnek tőled
Mivel hozzászoktál ahhoz, hogy a szüleiddel való kapcsolatodban a munka java része rád hárult, később is olyan kapcsolatokat kereshetsz, melyek ugyanerre a dinamikára épülnek. Érdekes adalék ennek megértésére, hogy pszichológiai kutatások szerint az ember hajlamos inkább az ismerős helyzeteket választani a számára ideálisak helyett. Emlékezz erre a gondolatra, mikor legközelebb úgy érzed, „ugyanabba a folyóba készülsz belelépni”!
A parentifikáció egyébként nem zárja ki, hogy egy felnőtt gyerek tisztelettel és szeretettel gondoljon szüleire.
Kiemelt kép: Getty Images
