A csenddel verés során a némaságba burkolódzó személy szándékosan felfüggeszti a kommunikációt mindenféle magyarázat vagy figyelmeztetés nélkül. Cikkünkben megvizsgáljuk a viselkedés mögött húzódó lehetséges okokat, és hogy milyen választ adhatunk rá.
A csenddel verés tökéletesen alkalmas eszköz arra, hogy szó szerint fájdalmat okozzunk a másiknak. Kutatások ugyanis kimutatták, hogy az ilyen típusú kizárás ugyanazt az agyterületet aktiválja, amely a fizikai fájdalomért felelős. Mindegy, hogy egy személy vagy csoport okozza, a testi-lelki kiközösítést azonnal észleljük. A fájdalmat az se befolyásolja, hogy egy idegen vagy hozzánk közel álló ember okozta.
Épp ezért nehéz kezelni, amikor a csenddel verés helyzetében találjuk magunkat. A rossz érzések felülírhatják a racionális gondolkodásunkat, és az esetek egy részében a másik fél nem is ismeri fel, hogy milyen károkat okozott.
Többféle ok húzódhat annak hátterében, ami miatt úgy dönt valaki, hogy némasággal büntet.
1. Kontroll és manipuláció
A csenddel verés klasszikus manipulációs eszköz, hogy kontrollt gyakoroljanak a másik fél felett. Azzal, hogy magyarázat nélkül elvágja a kommunikációt, az illető megteremti a félelem, bűntudat és szorongás légkörét, a némaság elszenvedője pedig egyre inkább arra vágyik, hogy újra elnyerje a büntető fél bizalmát.
A kontrolláló partner saját előnyére fordítja a helyzetet, ha pedig nem teljesülnek az igényei, még jobban kihasználhatja a passzív fél sebezhetőségét.
A csenddel verés nagyon is ártalmas „büntetési módszer” (Fotó: Getty Images)
2. Figyelem
Aki a némaság módszerével él, valójában ezzel a passzív agresszív módszerrel fejezi ki saját frusztrációját és elégedetlenségét, hogy felhívja a másik figyelmét. Mindenáron arra törekszik, hogy a másik próbáljon meg kapcsolatba kerülni vele és foglalkozzon az ő problémáival. A csenddel büntetés a nárcisztikus emberek egyik jellemzője, a kapcsolat minden esetben súlyosan sérül.
3. Tanult viselkedés
A némaságot a gyerekkorunkban szerzett élményekből akaratlanul is átmenthetjük a felnőttkorba.
Könnyen elképzelhető, hogy maga a néma fél sincs vele tisztában, hogy a szüleitől tanulta azt a viselkedést, amelyben a nyílt kommunikáció helyett a némaságot alkalmazzák.
Bizonyos esetekben a szülők büntetésként használják ezt az eszközt, ami a gyerekben azt a téves képzetet kelti, hogy ez megfelelő viselkedés a harag vagy frusztráció kezelésére. Holott régóta tudjuk, hogy a gyerekkori káros beidegződések kihatnak a felnőttkori kapcsolatokra.
Érzelmi abúzus is állhat a háttérben
A csenddel verés mögött szélsőségesen súlyos, toxikus viselkedés is lehet, amikor már érzelmi abúzusról beszélünk. Vegyük komolyan a helyzetet, ha az alábbi tüneteket tapasztaljuk:
- egyértelmű a szándék, hogy a némasággal a másik felet bántsák
- a némaság akár hosszú ideig is tarthat
- csak akkor van vége, amikor a manipuláló fél úgy dönt
- a szenvedő fél kivételével az abuzáló mindenki mással beszélget
- a némasággal hibáztathatják a partnert, hogy kialakuljon benne a bűntudat
- sokszor a szenvedő fél érdekében, az ő javulására alkalmazzák, hogy megváltoztassa a viselkedését.
Ilyen esetekben a szenvedő fél nagyon sok mindent képes megtenni, hogy visszaállítsa a kapcsolat eredeti állapotát. A néma partner hatalmi pozícióba került, a másik pedig szorongani kezd, sőt attól is fél, hogy elveszíti a kapcsolatot. A csenddel büntető így magáévá teszi a narratívát, hiszen most már minden arról szól, hogy az ő kegyeit elnyerjék, az eredeti probléma pedig elvész a néma üvöltésben.
Mit lehet tenni a csenddel verés ellen?
A megoldás attól függ, hogy abúzusról van szó vagy egyszerűen rossz kommunikációról. Ha belső félelmek, szorongás vagy tanult viselkedés áll a háttérben, akkor a következő lépésekkel érdemes próbálkozni.
1. Nevezzük nevén a helyzetet
Anélkül, hogy túlgondolnánk vagy vádaskodnánk és ellenséges stílusban beszélnénk, ismerjük fel, mondjuk ki, ha némasággal van dolgunk. Például mondjuk azt: „észrevettem, hogy nem válaszolsz nekem”, vagy ha a másik oldalon állunk: „tudom, hogy mostanában csendes voltam”. Mindkét esetben jó alapot alakíthatunk ki a hatékonyabb kommunikáció érdekében.
2. Ismerjük el a másik fél érzéseit
Alapvető emberi igényünk, hogy lássanak és meghallgassanak.
Könnyen elképzelhető, hogy maga a néma fél sincs vele tisztában, hogy a szüleitől tanulta azt a viselkedést, amelyben a nyílt kommunikáció helyett a némaságot alkalmazzák.
Védekezés helyett próbáljunk megoldó üzemmódba kerülni.
3. Koncentráljunk a következő lépésekre
Ha mi vagyunk azok, akik csenddel vernek, kérjünk bocsánatot, de mindkét félnek arra kell törekednie, hogy következő lépést javasoljon. Célszerű felállítani a határokat, és elkerülni az érzelmi aknákat. Egyszerű én.közlésekkel szükséges kifejezni, hogyan érezzük magunkat.
Egyes esetekben valaki azért alkalmazza a némaságot, mert túl mérges, megbántott, vagy nem tud valamiről beszélni. Ilyenkor természetesen segíthet, ha az illető kap egy kis időt, hogy lehiggadjon, megnyugodjon. Ebben az esetben nem kell erőltetni a témát, de a megbeszélt időben érdemes visszatérni a nyílt kommunikációhoz.
A munkahelyi stressz sem segít abban, hogy tudatosan, érett módon kezeljük az otthoni nézeteltéréseket. 5 tippet adunk, hogyan mérékelhetjük a toxikus munkahelyi légkör hatásait.
Kiemelt kép: Getty Images
